Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.

vitézek, kiket a királyi philisteusok a király felszólítására maguk közül az uralkodó seregéhez állítani kötelesek, kellő időben azon részeken, ahová rendeltetnek, késedelem nélkül jelenjenek meg.

36 E két rendelkezés értelmezésekor kitűnik, hogy nem azonos katonai szolgálatra hívnak fel. Az első egy általános védelmi insurrectiora vonatkozik: mindenkitől személyes (családonként l-l fő) részvételt várva el; a másik a király seregéhez maguk közül kiállított tegzes vitézek megküldését tartalmazza. Ez utóbbi annak a jászkun katonai szolgálatnak a feltűnése, amelyet részleges felkelésnek nevezhetünk, s amelynek kötelékébe a király rendelkezésére meghatározott számú fegyverest kellett küldeni (koronabirtok). A háború esetén követelt katonaállítás azon módja volt ez, amely majd a XVIII. századi "tehetségük szerinti" csapatok küldésének gyakorlatában élt tovább, s amely gyakorlatilag többnyire figyelemmel volt az érintett közösség gazdasági és demográfiai körülményeire. Az 1435. évi hadügyi törvény (első decretum V.) nem is tartalmazott a jászokra és kunokra külön intézkedést, mert azt a szokásjog már kialakította, s azon változtatni vagy annak mértékét rögzíteni a király számára sem mutatkozott célszerűnek. Hogy a tőlük követelt létszám azonos arányú volt-e a fenti törvényben megfogalmazott: 33 telek után 1 tegzes kiállításával, csak feltételesen megválaszolható kérdés lehet. 1454-ből azonban már tudjuk, hogy a kapuk (telkek) szerint országosan meghatározott megterhelést írták elő részükre is.

37 A szokáson alapuló jászkun katonaállításra és hadi erejük sajátos felhasználására mutat az 1433. évi országos általános védelmi tervezet azon részlete, mely szerint a kunok és a jászok csupán mintegy 200 fős bandériummal vannak figyelembe véve a Temesköz megtámadása esetére. A székelyek és a szászok 4.000 fővel szerepelnek.

38 Ez utóbbit elsősorban azért említjük, mert az arányokat tekintve mindenképpen "keresnünk kell" a jászkunok csapatainak hollétét, hiszen - mint már szóltunk róla - a szászok a XV. században az 500 ezüst márka mellett 500 katonát adtak a királynak, s a védelmi tervezetben az ő részvételük többszöröse a jászkunságiakénak, akiktől 1453-ban - szintén a század közepén - csaknem ugyanennyi katonát vártak el. Ennek bizonyossága a korona- és királyi jövedelmeket feltüntető alábbi idézet vonatkozó tételének ismeretében kétséges nem lehet: "a kunok és philisteusoktól járó jövedelem tízezer veres forint, kik azonban nagyon el lévén szegényedve, a tőlük járó évi jövedelem alább szállítandó, s azok három ezer veres forint tesz'" a budai és visegrádi várba a kunok és philisteusok tartoznak adni a királynak évenként: "jó és tiszta búzát kilának nevezett magyar mértékkel 200-at, zabot és árpát 400 kilát, borsót, lencsét, kölest, kását 500 kilát; ezenkívül legalább 4 szép menlovat a királynak; végre ha a király utazik, vagy népét küldi, paizzsal ellátott páncélos és kézijas vitézt kötelesek adni 600-at; azonban e teher alóli mentességet Uo. 170-172., 212., 411-412. Magyar Törvénytár (Továbbiakban: MTT) 1000-1526. Hp. 321., 1454. évi decretum 9. c. HÁRC/AY Os/kár: A hadügy fejlődéstörténete. II. köt. Up. 1895. 482. 77