Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Nánási Mihály: Adatok az 1896-os millenniumi ünnepségek Jász-Nagykun-Szolnok megyei történetéhez / 9. o.

Az ünnepi közgyűlés részben protokolláris, részben demonstratív jellegű volt. Valamennyi megnyilvánulás így vagy úgy érintette a múltat és eljutott a megdicsőült jelenig, amelyben elsődleges, meghatározó szerepet kapott Ferenc József apostoli király és Erzsébet királyné. Hozzátehetjük, hogy a királynénak megadott túláradó tiszteletnek és szeretetnek volt reális alapja, de az uralkodónak is megadták az elvárt tiszteletet. Az ünnepi beszédet Pólya Béla, a közgyűlés tagja tartotta, amely nem volt terjengős, lényegében az elvárásokhoz igazodott. Beszéde elején a történelmi múltat így summázta: "Nehéz, küzdelmes volt az ősök útja. Ezer évnél régibb idők szelleme, ösztöne felkelté a rokon törzseket, utánuk a magyart is, mint vándormadarakat, hogy a Kelet hömpölygő népeiből kiválva rajként új világrészbe menjenek. A kornak megfelelő jogi s erkölcsi felfogás szerint a ősszerzés jogán foglaltak új hazát. És megtartók nékünk ezer éven keresztül Isten segélyével, vitézi karral s foként bölcsességgel. ..." Aktuális dolog, így nyilvánvalóan a nemzetiségi kérdéssel is foglalkozott az előadó: "Különböző fajhoz tartozó nemzetiségeket testvérül fogadott. Idegen ajkú hasznos bevándorlókat előjogokkal ruházott fel. Ha sötét idők sötét szokásai, hűbéridők lánczai nyűgözték s törték a föld népét, görnyedt a nehéz viszonyok alatt minden más nemzetiséggel együtt a magyar nép is egyaránt. A hazát betöltő nemzet testében osztálytagozatokat megtűrt a középkori alkotmány, de nemzetiség szerinti megkülönböztetésnek, a jogok nyelv szerint való osztogatásának még gondolata sem támadt fel soha! Ezen igazság az, melyen a hazánk nemzetiségei közül támadó ellenségeink minden támadása megtörik. ..." A nemzet hibái között szerepel a pártoskodás, az elbizakodottság, "... a hátra szorított tisztes munka s nemesítő tudomány iránti közöny, vagy idegenség s számítás nélküli elheverése a kedvező időknek. - Ami az erényeket illeti: - Erősséget, szilárdságot ad e nemzet jelleméhez a nyugat és kelet népei kiváló tulajdonságainak egyesülése. Erős hajlam, érzék és képesség a nyugat művelődése iránt s keleti türelmesség mások nyelve, vallása, érzése iránt." Az erények között szerepel még a fejlődésképesség, a lovagiasság, a haza szeretete és a magyarok világszerte is elismert vendégszeretete. Itt ismét megfogalmazódik a nemzetiségiekhez való viszony: "Ezért bánik testvérként a vele együttélő nemzetiségiekkel, ezért van, hogy erejét, súlyát velük szemben jótéteményként, nemzeti kultúra adásával akarta csak s akarja most is érvényesíteni akkor, mikor a szomszéd nagyhatalmak saját idegen nyelvű nemzetiségeiket erőszak, büntetés alkalmazásával, vagyonuk elrablásával törekszenek megsemmisíteni." (Itt ismét a deáki nemzet felfogás jött elő, az ahhoz való rendíthetetlen ragaszkodás, sőt annál több is.) A magyar uralkodók közül Bocskai, Rákóczi fejedelmet mint a vallásszabadság biztosításáért küzdőkét, Kálmán és Mátyás királyt mint a tudomány tisztelőit, művelőit hozta fel példaként az előadó. Érthető, hogy a Habsburgok politikájáról nem esik még óvatosan sem szó, s a reformkor, 1848/49 értékelése is meglehetősen summás: "A legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István, elkeseredve elmaradott voltukon, felrázta nemzetét aléltságából, oktatott korholt, segített , küzdött, bátorított, vezetett, mintha mind a 12 apostol lánglelke egyesült volna az ő 48