Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Az útügyi igazgatás kialakulása Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében / 181. o.

Ezzel szemben ellentmondás volt, hogy maga a törvény erősen megosztotta az igazgatási hatáskört az alispán és a közigazgatási bizottság között. Példa erre az 1000 Ft-ot meghaladó munkáknál 30.000 Ft-ig az engedélyt a közigazgatási bizottság, a 30.000 Ft felettieknél pedig a kereskedelmi miniszter adta. Az 1.000 Ft feletti munkáknál kiírt versenytárgyalások eredményeit szintén a közigazgatási bizottság döntötte el, és a munkálatok elvégzésével kapcsolatban megkötött szerződéseket is a bizottság hagyta jóvá. A törvény a közigazgatási bizottság feladatává tette a kereskedelmi miniszter által kiadott szabványtervek helyi bevezetésének ellenőrzését is, bár a bizottságban egyetlen szakember, az államépítészeti hivatal főnöke értett érdemben ehhez az ügyhöz. Az útügyek adminisztratív ügyintézője az alispán lett, a szakmai feladatokat pedig az államépítészeti hivatal látta el. Bár látszólag ez megosztottá tette az igazgatást ebből általában nem keletkezett hátrány ha az alispán és az államépítészeti hivatal főnöke a közúthálózat fejlesztését tartva szem előtt jól együttműködtek.

12 Az eddigi kutatások alapján úgy tűnik azonban, hogy a megyei utak hálózatának megállapítását, kiépítésének sorrendjét a megyében lényegében a törvényhatósági bizottság közgyűlése döntötte el. Hiába volt sok esetben az államépítészeti hivatal szakmai előterjesztése és indoklása, a közgyűlés tagjai saját érdeküket érvényesítve szavazták meg az útügyi kérdéseket. Jó példa erre az 189l-es útépítési tervezet, melyet az államépítészeti hivatal készített. A tervet egy év múlva hozták nyilvánosságra. E szerint mintegy 200 km-nyi út megépítése 1 millió 800 ezer Ft költséget emésztett volna fel, melyet hitelből akartak megépíteni. A kölcsön fedezetére a 12 %-ra emelt útadót kívánták lekötni 50 évre. A tervezett 200 km-es útszakaszból a Nagykunság csak 34,5 km-t, a Jászság 14 km-t kapott volna, az utak nagy része a volt külső-szolnoki részeken épült volna ki. Rendkívül igazságtalan elképzelés volt, hogy amíg a kölcsön kétharmada a jászokat és kunokat terhelte volna, addig a volt jász területek útjaira csak 119.167 Ft-ot, viszont a volt külső-szolnoki részekre 1.278.499 Ft-t fordítottak volna.

13 A jászkun területekre hátrányos terv nem valósult meg. A jász küldöttek a megyegyűlésen a javaslat ellen szót emeltek, bár csak azután amikor Horthy István és a külső-szolnoki földbirtokosok megtagadták a hozzájárulást a kölcsön felvételéhez. Az útépítéshez ugyanis szükség lett volna a vasút kedvezményére (melyet az építési anyagok szállítására nyújthatott) valamint a községek hozzájárulására a területükön átvonuló útszakaszok építéséhez. A megyei úthálózat kiépítésének tervezete az 1892. máj. 12-i közgyűlésen a 222/1892. sz. határozattal lekerült a napirendről.

14 Az úttörvény a községi közlekedési (vicinális) közutak hálózatának megállapítását az alispánra, az igazgatási teendők ellátását pedig a vicinális útibizottságokra bízta. A vicinális útibizottságok az alispán felügyelete alatt 2 HANZÉLY J. 1960. 86-88. 3 Jászság, 1892. máj. 7. V. évf. 19. 4 SZML Törv. Biz. ir. Közgy. jkv. 222/1892. 188