Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Az útügyi igazgatás kialakulása Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében / 181. o.

működtek. A bizottság elnöke a járási főszolgabíró, tagjai az érdekelt községek képviselőtestületének és a községek elöljáróságának küldöttei. Az útibizottságok feladata volt az útépítési- és fenntartási munkák évi költségeinek megállapítása. Minden útra külön-külön útibizottságot lehetett szervezni, ami azt eredményezte, hogy néhány vármegyében 100-on felülre emelkedett a bizottságok száma. Ez viszont azzal az előnnyel járt, hogy az utak érdekeltségébe tartozó települések megnyugodva vették tudomásul, hogy a közmunkát a saját útjuk építése érdekében végezték. A törvény csak az állami és törvényhatósági közutak műszaki szolgálatának megszervezéséről gondoskodott. A vicinális utaknál megadta a lehetőséget, hogy a községek mérnököt alkalmazhattak. Erre legtöbbször nem került sor, így a megyei államépítészeti hivatal segített általában a vicinális útibizottságok munkájában. Ennek azonban az lett a következménye, hogy a legtöbbször szakemberek bevonásának mellőzésével épült utak nem feleltek meg az előírt követelményeknek. Az egyes községi közlekedési utak érdekeltségébe tartozó községek százalékban kifizetett hozzájárulási arányát a település határában elvezető út hossza és a község teherbíró képességének figyelembe vételével állapították meg. A jóváhagyást az alispán végezte. A községi közmunkát a lakóházak és az igavonó állatok után vetették ki. Vályogházak után évi 4, kőből épült házak után évi 6 kézi napszámot, igavonó állatok után évi két igás napszámot, illetve ennek megfelelő pénzváltságot írtak elő. A zsellérek évi egy kézi napszámot dolgoztak le. A községi közmunkát a kötelezett személy helyett más is ledolgozhatta, illetve a közmunkára kötelezett pénzzel megválthatta. A közmunka a múlthoz viszonyítva előnyösebb volt mert nagyobb bevételi forrást jelentett. Egyetlen hibája volt, hogy a közmunkával a vicinális útibizottság és a községi elöljáróság is rendelkezett. Összehangolt munka hiányában veszélybe kerülhetett a közmunka ésszerű felhasználása. A vasúti állomásokhoz vezető utak (vasúti hozzájáró utak) igazgatását a törvényhatóság első tisztviselője látta el. Ezeknek az utaknak építési és fenntartási költségeit a meglévő utaknál 1/3 részben a megye, 1/3 részben a vasút és 1/3 részben az illető község viselte. Új vasút építésénél a hozzájárulás arányát a közigazgatási bejáráson létrejött egyezség vagy ennek hiányában a kereskedelmi miniszter megállapítása szabta meg. A községi közdűlő utak csak egy község közlekedését szolgálták. Létesítésükről és fenntartásukról a község gondoskodott a közmunkákból. Ezeknek az utaknak az igazgatása a községi elöljáróság hatáskörébe tartozott. Az utak hálózatát a község képviselőtestülete állapította meg, az úthálózat felügyeletét a járási főszolgabíró látta el. Az egyesek vagy társaságok által a közforgalom céljára létesített közutakat az építők voltak kötelesek fenntartani. 189