Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Az útügyi igazgatás kialakulása Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében / 181. o.

minden egyes igavonó állat után évenként két igás napszámot teljesítettek. A házzal rendelkezők évenként hat kézi napszámot, a házzal nem rendelkezők évenként három kézi napszámot végeztek. A közmunkákat minden év szeptemberében a járási szolgabírók és a polgármesterek által megbízott ügyintézők írták össze, a járási útbiztos, községi elöljáró, és két megbízott községi képviselő segítségével. A szabályrendelet előnyeként említhető, hogy bizonyos esetekben megengedte a közmunkatartozás pénzbeli megváltását. Az igás napszámot végzők, illetve a házzal rendelkező és hat kézi napszámot teljesítők kötelesek voltak évi tartozásukat egy összegben készpénzben megváltani. A megváltás összegét a rendelet a megyei közgyűlés hatáskörébe utalta. A három kézi napszámot teljesítők közmunka kötelezettségüket szintén megválthatták, ezt a szándékukat azonban jelezni kellett az összeírásnál. A megváltási összeget községi adószedők szedték be. A természetben végzendő közmunkát elsősorban a megyei utak fenntartásánál kellett teljesíteni, a tartozást a személyre kiállított és pontosan vezetett közmunka könyvbe vezették be. A munka igazolására az útkaparó által tett bejegyzés szolgált. A közmunka és a közúti pénztár felhasználásáról a törvényhatósági bizottság és a közigazgatási bizottság döntött. A megyei közgyűlés évenkénti első ülésén megvizsgálta a közigazgatási bizottság által elkészített közmunka előirányzatot és elrendelte a felhasználás sorrendjét, az útépítések és fenntartások során. Az utak fenntartására a szabályrendelet ún. "út alapot" említ, amelynek bevételi forrásait a közmunka váltság, bírság pénzek és a vámbevételek képezték. A szabályrendelet utolsó fejezete intézkedett az úthálózatról és útfenntartó személyzetről. Az úthálózatot az államépítészeti hivatal és a közigazgatási bizottság véleménye alapján a törvényhatósági bizottság állapította meg. A személyzet az útbiztosok és az útkaparók.

5 A szabályrendelet a maga idejében jónak és korszerűnek számított, azzal pedig, hogy megengedte a közmunka pénzbeli megváltását, mintegy előkészítette az 1890. évi úttörvényt. 1885-ben a megye területén a közmunkákból létesítendő utak arányos elosztására létrehoztak egy közmunka tanácsot, amely az új megye első útügyi igazgatási szerveként szerepelt. Ennek elnöke az alispán volt, tagjai hivatalból a szolgabírók, a városok polgármesterei, az államépítészeti hivatal főnöke, ezenkívül minden városból egy, és minden járásból két személy.

6 A szabályrendelet eredményeként az úttörvényt közvetlenül megelőző időszakra (1888) a megyei közúti pénztár bevétele az 1883-as 92.606 Ft-hoz képest 194.929 Ft-ra, tehát kétszeresére emelkedett. A szomszédos megyék közül Heves és Békés megyében nem volt ilyen jelentős a közúti pénztár bevétele, míg az első megye SZML Közvetlenül levéltárba utalt ir. (Továbbiakban: KL ir.) 106/1894. "Szabályrendelet a megyei közmunka és a megyei utak kezeléséről" 1883. SZML Törv. Biz. ir. Közgy. jkv. 366/1885. 184