Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)
TANULMÁNYOK - Örsi Julanna: A jászkun törvények megvalósulása a mindennapi gyakorlatban / 87. o.
ÖRSI JULIANNA A JÁSZKUN TÖRVÉNYEK MEGVALÓSULÁSA A MINDENNAPI GYAKORLATBAN A kunok és a velük együtt érkezett jászok jogi állapotát IV. Béla király Magyarországra való betelepítésükkor meghatározta: a nemesekhez hasonló kiváltságokra jogosultak, de mindenkor katonáskodniuk kell a király seregében. Az 1279-ben kiadott kun-törvények tovább pontosították jogaikat és kötelességeiket. Az évszázadok folyamán a kun társadalom hatalmas változáson ment keresztül: a nemzetségi szervezetek területi szervezetekké szerveződtek, a társadalmon belül is létrejött egy vagyoni tagozódás. A királyoknak mindenkor érdekük volt, hogy e katonaságot biztosító népcsoport megmaradjon. A kunok és a jászok viszont ragaszkodtak a kiváltságokban biztosított előnyökhöz. Ezzel magyarázható, hogy évszázadokon át megőrizhették jogi státuszukat, területi önállóságukat, ennek biztosítékai voltak az újból és újból kiadott, megerősített privilégiális levelek. Ezen oklevelek elemzésére e tanulmány keretei nem adnak lehetőséget. így itt most csak annyit jegyzünk meg, hogy a kapott privilégiumok népcsoporthoz és területhez kötése két dologhoz nagyban hozzájárult: l, az önálló etnikai tudat fenntartásához, 2., erős és jól szervezett önkormányzatok működéséhez. A Jászkunság 1702. évi eladása egyet jelentett a kiváltságok megszüntetésével, az önállóság elvesztésével. I. Lipót császár azzal, hogy eladta a Jászkunságot a Német Lovagrendnek, az ország más területeivel azonos jogi státuszba helyezte: azaz a terület földesurat kapott, a lakosok jobbágy sorba kerültek. A jobbágyállapotot azonban nem fogadták el, mindenkor hangsúlyozták, hogy helységükben "Nemes Tanács" irányít, hozza a döntéseket. A beolvasztási kísérlet igen hamar elindított egy mozgalmat, amelynek célja a kiváltságok visszaszerzése és így a területi autonómia visszaállítása volt. A császári udvar jogsértése így hozzájárult ahhoz, hogy a települések önkormányzatai a Rákócziszabadságharc után megerősödjenek. A közös sérelem, a közös cél nemcsak az egyes lakosokat szervezte közösséggé, de a települések akcióinak összehangolására is szükség volt. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a kiváltságok visszaszerzése csak területi összefogással járhat eredménnyel. Az egyéni, a közösségi és a területi érdek egybeesése nagyban hozzájárult a négy évtizedes harc sikeréhez. E harc, valamint ennek eredményeként az áldozatvállalás (az anyagi terhek vállalása), a redempció a lakosokat arra inspirálta, hogy az egyre jobban megerősödő önkormányzatok irányítását elfogadják, intézkedéseiknek alávessék magukat. így tehát jól szervezett és irányított közösségek jöttek létre, ahol az egyén jogai és kötelezettségei pontosan meg lettek határozva. A tanácsok szervező, irányító és ellenőrző tevékenysége az élet minden 87
