Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)
TANULMÁNYOK - Örsi Julanna: A jászkun törvények megvalósulása a mindennapi gyakorlatban / 87. o.
területére kiterjedt, ezt a lakosság elfogadta, mert érdekképviseletét a felsőbb hatalommal szemben jól ellátta. Az ország rendéi helyt adtak a jászkunok azon igényének, hogy visszakerüljenek eredeti státuszukba. Ezt az országgyűlés 1715-ben törvényben rögzítette és az összeg visszafizetéséig zálogosított területként kezelte. (1715: 34. te.) Három évtized múlva a jászkunok elérték céljukat: 1745-ben Mária Terézia királyi pátenst adott ki, amelyben visszahelyezte őket szabad jogállásukba. A redempciot, az önmegváltakozást az országgyűlés is elfogadta és megalkotta az 1751. évi XXV. törvénycikket. Ezt hamarosan követte a királyi reguláció. l E regulációban megfogalmazott rendszabások tulajdonképpen értelmezik és rögzítik a Jászkunság kiváltságát. Egyúttal az önálló jogi intézmények, funkciók megteremtésével, illetve elismerésével gondoskodnak arról, hogy hogyan illeszthető be a testületi autonómia az ország közigazgatási és közjogi rendszerébe. A királyi reguláció főleg a főkapitány feladat- és hatáskörét részletezi. A főkapitány az, aki képviseli a Jászkunságot a felsőbb fórumok és más megyék felé. A Jászkunság azzal, hogy adóterheit közösen intézi, jogi fórumai elismertek (községi, kerületi) és a nádoron keresztül az országos jogrendszerhez igazítottak, valamint, hogy önálló pecsétet kap, a vármegyékhez hasonló státuszra emelkedik. így kiépítheti önálló gazdálkodását, jogi és közigazgatási intézményeit, létrehozza Archívumát. Megteszi a Hármas Kerület székhelyévé Jászberényt. A districtuális gyűlés megválasztja saját tisztségviselőit. E gyűlések hivatottak minden, a Hármas Kerületet érintő ügyben dönteni. E gyűlések alkalmával kerülnek kihirdetésre a felsőbb utasítások, rendeletek. Mivel itt minden kerület és minden település képviselve van, így a területi demokrácia érvényesül. A XVIII. században e gyűléseket mindig más településre hívják össze, amely szintén kifjezi a helységek egyenrangúságát. A királyi reguláció a főkapitánytól megköveteli a királyi hűséget, az állami vallás, az országos törvények (1715: 101. te, 1723: 63. te), rendeletek betartását, az ellenőrzést, de kimondja azt is, hogy a kerületekben lakjon és a kerületek és azok lakosai javát szolgálja. A reguláció rögzíti, hogy örökösödési és vagyonjogi kérdésekben első fórum a községi tanács (a helység bírája és esküdt tanácsosai). Az így felépített közigazgatásiés igazságszolgáltatási rendszer tehát lehetővé teszi a kialakult szokásjogok érvényben tartását, az elöljárók felelősséggel történő megválasztását, ugyanakkor a szabályok, törvények, határozatok ismeretét és tiszteletben tartását. A XVIII. század 20-30-as éveiben a településeken általában elkezdenek vezetni egy könyvet, amelybe bekerülnek azok a panaszok, amellyel a bírót felkeresik. Az idők folyamán nemcsak az esetek száma gyarapodik, de az ügy kivizsgálása során történt vallomások, sőt a büntetések is feljegyzésre kerülnek. Emellett bekerülnek a protocollumba a fontosabb gazdasági intézkedések is. A vagyon gyarapodásával, majd a föld magántulajdonba kerülésével szaporodnak a végrendeletek, adásvételi szerződések. Ezek írásba foglalását és a protocollumba való bejegyzését kerületi határozatok A Királyi Reguláció szövegének korabeli magyar fordítását lásd: Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára Kiskunfélegyháza Protocollum Politicum I. 1751 okt. 5. 55-63. Az 1820. évi fordítás közlése: KELÉ József: A Jász-Kunság megváltása. Bp. 1903. 351-363. 88
