Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

ADATTÁR - Oroszi Sándor: Az első nagykunsági vadásztársulatok / 325. o.

OROSZI SÁNDOR AZ ELSŐ NAGYKUNSÁGI VADÁSZTÁRSULATOK Az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezéssel helyreálló alkotmányos rend lehetőséget adott mind az állampolgárok jogainak, mind a gazdaságot érintő kérdéseknek törvényekkel történő szabályozására. A vadászat joga egyaránt érintette a gazdaság, és a tágabban vettt állampolgári jogok /a tulajdonnal való rendelkezés, az egyesülési szabadság stb./ területét. Ezért is kellett a törvényhozásnak többször is a vadászatot szabályoznia, s azt a gazdasági és polgári rendbe beillesztenie. Legelőször,./872-ben egyértelműen leszögezték: "A vadászati jog a földtulajdonjognak elválaszthatatlan tartozéka" /IV. te. l.§./. A gazdasági és a szűkebben vett vadászati megfontolások azonban megköveteltek egy területi alsó határt, amelyen a földtulajdonos ezt a jogát gyakorolhatta. Az 1872. évi törvény szerint a vadászterületnek - néhány kivételtől eltekintve - legalább 100 kh-nak /57,6 ha/ kellett lennie. Az ennél kisebb földtulajdonnal rendelkezők összeállhattak, s ha a terület így elérte a 100 kh-at, a vadászati jogot társulattá szervezve, közösen gyakorolhatták. Ugyancsak közös volt - értelemszerűen - a fel nem osztott, közös tulajdonban lévő, rendszerint kiterjedt legelők vagy erdők vadászati joga is. A törvény a tulajdonnal való szabad rendelkezést tehát némileg sértette, hiszen a vadászat jogát a birtok kiterjedéséhez kötötte. Azt azonban nem korlátozta, hogy a vadászatra jogosultak maguk vadásznak vagy a jogot bérbe adják. /A vadászjegyről és a fegyvertartásról - mint a tényleges vadászat nélkülözhetetlen feltételeiről - egyébként külön törvény, az 1875. évi XXI. te. intézkedett./ A vadászati célú társulásnak mindenesetre ezzel a három forrása megteremtődött: a közös tulajdonú területek birtokosainak saját vadásztársulata; a 100 kh-nál kisebb birtokosok egyesüléseiből kialakuló társulat, és végül a vadászati jogot /akár 100 kh-nál nagyobb birtokostól, akár birtokközösségtől/ bérbe vevők társulata. A Nagykunságra az ekkor még jellemző közös birtokok vadászati jogát a birtokközösség nem minden tagja gyakorolta, hanem egy elkülönült csoport bérbe vette. A vizsgált területen a vadásztársulatok alakulásának ez lesz a jellemző formája. Az újabb vadászati törvény, az 1883. évi XX. törvénycikk mind a vadászat, vadgazdálkodás, mind a vadászati jog szabályozásában meghaladta az 1872. évit. A vadászterület alsó határát 200 kh-ra /115,1 ha/ emelte. Ugyanakkor előírta, hogy az ennél kisebb területek - a szomszédos birtokokkal együtt -, továbbá a községi birtokok 325