Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)
ADATTÁR - Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok megyére vonatkozó regeszták Illéssy János hagyatékából / 285. o.
kenyér elpusztítja őket; az elköltözött lakosok neveit nem adhatjuk, mert hites és örökös jobbágyai a kamarának nem voltak és nem is akarnak lenni, még eddig "lekötelezettjei nem voltunk, taxáját megadván, szabad elmenetelünk lehetett, ezután is magunkat ahoz tartjuk, mert a sok rendbeli panaszainkat írton írjuk, de pártfogónk nem találkozott; csak jó pártfogásunk legyen, nem hogy eloszolnánk, de még megépülnénk s akkor az embereket nem kellene tartóztatni." Szelessy mindenben megerősíti a szolnokiak panaszait s kiemeli, hogy mindenki a kincstár károsítására iparkodik: a katonaság nem akar tizedet adni, míg királyi parancsot nem kap, a sótisztek mind gazdaságot űznek, de nem fizetnek, a kommandáns és a sóhivatal külön vámokat szednek és külön kocsmákat tartanak. (Pozs. kam. lev. II sor.) 1718. december 3. Szelessy összeírásából: Szolnok városnak van 9 egész, 17 fél, 48 negyed és 20 puszta telke; a városnak szántóföldjén kívül egyebe nincs, hanem árendálják Ács és a 14 telekre terjedő Szentiván pusztákat, melyeket legelőnek használnak; Túr városnak van 5 egész 8 fél, 9 negyed és 6 puszta telke (negyedrésze a fiskusé); Roffnak van 4 egész, 8 fél, 7 negyed és 10 puszta telke, a falu fele kincstári, szántójuk olyan kevés, hogy csak 40 mérővel tudnak elvetni, némi réten kívül egyebük nincs; Kis Köre fele kincstári, van 1 egész , 1 fél, 3 negyed és 14 puszta telke; Szászberek puszta míveletlen, csak legelőnek használható, fele a fiskusé; Törökszentmiklós puszta egészben kincstári, de csak legelőnek jó, van halászata is, amiért természetben fizetnek;Tenyő is egészben kincstári, csak legelő; Szögh egészen a fiskusé; Fokorú puszta csak legelőnek használható; Varsány puszta negyede kincstári . (Olt. urb. et conscr. fasc. 87:55.) Ehhez az összeíráshoz Zennegh megjegyzi, hogy a szolnoki fiskális javak Szolnok várának a töröktől való visszafoglalása óta mindig a kincstár kezében voltak és a város lakosai, mint várőrök minden tehertől mentesek voltak, mikor azonban a törökkel megkötött béke után redukáltattak, mielőtt ott épült házaikat végképpen elhagyták volna, az akkor fennállott, de később feloszlatott budai kamarai adminisztráció szerződést kötött velük, mely szerint 1000 frt évi árenda vagy census fizetésére kötelezték magukat és azt fizették is a II. Rákóczi Ferenc-féle felkelésig, de a rebellió alatt szétfutottak vagy megölettek, a várat a kurucok elfoglalták úgy, hogy a fiskusnak semmi jövedelme sem volt belőle egészen az általános amnesztiáig, amidőn a szétfutott lakosság visszaszállingózott. A kincstár ekkor hozzá látott, hogy benépesítse. Ezután előadja a már többször idézett mizériákat, megjegyezve, hogy a lakosság nagy része a Tiszántúlra költözött át s kér újabb intézkedéseket. A város egyik jövedelme a Schwartz Vitus által épített serfőzőház, amelyért a régi tulajdonos 180 forintot fizetett, de a mostani serfőző, Grosz Ignác nem fizet 100 forintnál többet, ezt is csak akkor, ha a lakosság száma megnövekedik. Van azután itt egy szép hely, amelyen az első kamarai provizor, a Szolnokon elhalt Dosy szép malmot épített, de az a Rákóczi zavarokban elpusztult s most csak a romjai láthatók. Ehhez a Dosy örökösök jogot formálnak, de mivel nem tudtak bizonyítani, a fiskus vette birtokába. Könnyűszerrel helyre lehetne állítani, és nem megvetendő jövedelmet hajtana a kincstárnak, mert 6-7 mértföldre nincs más malom. Ugyanazért, amiért a szolnokiak, a túriak nagy része is elfutott jobb vidékekre. (Pozs. kam. lev. II sor.) 1719. április. A haditanács rendelete Heves vármegyéhez, hogy a szolnoki várhoz közmunkát szolgáltasson. (Olt. Conc. exp. canc. 92 sz.) 305
