Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

ADATTÁR - Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok megyére vonatkozó regeszták Illéssy János hagyatékából / 285. o.

1719. Julius 1. Enzinger János salétrom és puskapor inspektor folyamodik, hogy a Szolnok körül elterülő fiskális birtokok és a szolnoki rév adományoztassék neki. Zennegh összefoglalja a már ismert történeti adatokat s azt mondja, hogy a szolnoki rév nem adományozható el, mert nagy kárt okozna a kincstárnak, új révet sem lehet engedélyezni a környéken, mert az is csak a szolnokiakat rövidítené meg, a kérelmet tehát elutasítani javasolja. Július 28-án rendeli a kamara, hogy azt a malomhelyet, amelyhez a Tassy család formál jogot, (előbb hibásan: Dosy!), de jogát bebizonyítani nem képes, Zennegg építtesse fel három kőre, nem különben azt a malomhelyet is, amely Szolnoktól egy mértföldre esik. (Pozs. kam. lev. II sor.) 1719. szeptember 30. Szélessy újból összeírja a fiskálitásokat; nagyjából egyezik a múlt évivel, de Szolnokon már 15 egész, 24 fél, 20 negyedtelkes gazdája van és 14 puszta telek. A provizori házért évenként 150 font faggyút kapnak. Túr város fele a Kállay János és Ferenc birtokában van, másik fele a kincstáré, az Aspermont családé és a túriaké, osztatlan állapotban, van 13 egész, 12 fél, 6 negyedtelkes jobbágy és 26 puszta telek, a jobbágyok a réteken és szántóföldeken kívül csak a lapályon mívelnek némi szőlőket; Roff felét az Aspermont család bírja, van benne 3 egész, 1 negyedtelkes jobbágy és 32 puszta telek; Szászberek fele az Eszterhazy családé, Fokorún a Czakó családnak van két telke, a többi míveletlen puszta a kincstáré; Varsány puszta kétharmada a Kállay és Aspermont családé, Bála míveletlen puszta, haszonbérbe adni nem lehet: odaadták a szomszéd püspökieknek kaszálónak. (Olt. urb. et conscr. fasc. 55:49.) 1719. október 9. Zennegg jelenti a kamarának, hogy parancsára a gróf Zinzendorf Ferdinánd egri várparancsnok folyamodása következtében, hogy Szolnok és a hozzátartozó puszták neki adományoztassanak, utasította a provizort azok összeírására. Megiegyzi, hogy a két serház magánköltségen épült s azokra a kincstárnak csak elővételi joga van. A két malom megépítése most rendeltetett el, azokból 800-1000 frt jövedelem várható évenként. November 11-én azt jelenti Zennegg, hogy a szolnokiak november 7-én írásban kijelentették, hogy ők nem engedik magukat összeíratni, nem akarnak az Enzinger jobbágyai lenni, mert sem ők, sem elődeik, soha se voltak örökös jobbágyok, kérik az adminisztrátortól az elbocsátó levél kiadását, mert más vidékre akarnak elköltözni. Ő felsőbb engedély nélkül nem adhatja ki az elbocsátó levelet, ezért felterjeszti a beadványt azzal, hogy a túriak és roffiak hasonlóképpen határoztak arra az esetre, ha a kincstár őket el akarná adni. (Pozs. kam. lev. II sor.) 1720. május 7. A szolnokiakkal a kincstár újabb három évre szerződik úgy, hogy Ács és Szentiván pusztákkal együtt minden jogát, hasznát, kilencedét, robotját, mészárszékét, kocsmáitatását és földesúri jogait félévenként fizetendő 200 forintért átengedi, a lakosság panaszait és sérelmeit a kamara orvosolja, a várparancsnok nem akadályozhatja őket a halászatban, Heves vármegye nem róhat ki rájuk semmi terhet, a Szentivánra telepedett nemeseknek a terjeszkedés megtiltatik, a sótisztek által jogtalanul felállított kocsma bezáratik, a nemzeti katonaságnak megtiltatik, hogy házakat és földeket szerezzenek s azokat közteher nélkül használják. Ha mindezt a kamara biztosítani tudja nekik, megígérik magasabb census fizetését is. Zenneg megjegyzi, hogy szeretett volna 300 forintot elérni, de az ismeretes panaszok miatt erre a lakosságot semmiképpen nem bírhatta rá. 306