Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)
ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 13. századi történetéből (1251-1299) / 181. o.
Nagykörűről, 10 vagy a 174. sorszámú bizonyságlevélben Tiszaroffrol lenne szó, 11 a 174, 201., 246. sorszám alatt előforduló Kér, Zaka, Kék, Gyenda és Bő pedig Kenderes mai határain belül lett volna. 12 Az oklevelek konkrét tartalmán kívül az ilyen feltételezés ellen szól az a tény is, hogy a Váradi Regestrum 389 darab bizonyságlevele egyikéből sem derül ki, hogy a Hevesújvár vármegyei megyésispán /comes parochialis/, vagy a hevesi várispán /comes castri/ Váradra küldte volna tüzesvas-próbával való bizonyításra azokat, akikre a rábizonyítást saját hatáskörükben nem tudták kieszközölni. 13 A fentieken túl nem közöltünk további három oklevelet, mert a tartalomból nem derült ki bizonyosan, hogy a területünket érintené, 14 vagy teljesen bizonyossá vált, hogy más megyére vonatkozik. 15 Az általunk közölt oklevelek publikáltsága kiemelkedően jónak mondható. Nagy számban történt teljes szövegű közlés, a regesztás /kivonatos/ szövegű közlés mennyisége pedig alig számba vehető. A felhasználhatóságukat azonban nagy mértékben korlátozza két tényező. Egyrészt az, hogy a közlésük latin nyelven történt, 16 másrészt az, hogy ezek a kiadványok a vidéki levéltárakban és könyvtárakban nem találhatók meg. Az általunk lefordított oklevelek közül a legtöbbet Fejér György közölte, szám szerint kilencet 12., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 10., 11. sorszámút/. Ezek az 1843ban kiadott IV/2, az ugyanekkor kiadott IV/3, az 1830-ban kiadott VI/1, az 1832-ben kiadott VTI/1, valamint az 1841-ben kiadott VII/5 köteteiben találhatók. Az Ipolyi Arnold - Nagy Imre - Véghely Dezső által kiadott Hazai okmánytár VI. kötetében öt 12., 3., 6., 7., 10./ oklevél olvasható. Intenzívebb közlést eszközölt még Varjú Elemér, de teljes szöveggel csak a 2. sorszámút tárja elénk, hármat pedig kivonatosan. A szórvány közlések közül kiemeljük Szentpétery Imre 1923-ban megjelent munkája első KOVÁCS Béla: Az egri egyházmegye története 1596-ig. Eger, 1987. 99. Holott a 140. sorszám alatti oklevélben ez áll: ... "pro terra monastery Kuru nomine Tumba., que est juxta Crisium, versus meridiem, prope monasterium Sancti Johannis Baptiste" .... CSEPPENTŐ Miklós: Tiszarofftörténete, Szolnok, 1971. 22. /idézés Kandra Kabostól/ KORMOS László: Kenderes története. Oklevéltar 1728-ig. Szolnok, 1979. 1-2. ílevesújvár /Heves/ vármegye minden jel szerint más püspökséghez volt utalva tüzesvas-próba utján történő bizonyítás céljából. 1236. II. 8-án kelt oklevélben "szalóki sóról" van szó. Mivel az eredeti oklevelet nem találtuk meg, az olvasatot nem tudtuk ellenőrizni, így elálltunk a közléstől. BEKEFI Rémig: A pilisi apátság története 11841541. 1. köt. Pécs, 1891. 235-236 1238. évi kelettel találtunk egy oklevelet /DL 76.137/ a Tomaj nemzetséggel kapcsolatos hitbér elengedéséről. Mivel azonban nem volt megadva a hitbér tárgyát képező község, mellőztük ennek a közlését is. Egy 1282-ben kelt oklevélben az állt, hogy a Tomaj-nemzetség egy tagja, a hódtavi csatában tanúsított vitézségéért földadományt kapott a királytól a Szatmár megyei Mérgesden. Mivel nem lehetett eldönteni, hogy a Tomaj-nemzetség mely ágáról van szó, elálltunk a közléstől, WENZEL Gusztáv: Aprád-kori új okmánytár, Pest, 1871. Dí. 329. Magyar nyelvű közlést - egy esetben - csak Tariczky Endrétől találtunk, a 'Tiszafüred vidéke a népvándorlástól kezdve" című művében. 21. 183
