Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)
ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 13. századi történetéből (1251-1299) / 181. o.
kötetében lévő kettő II., 3. sorszámú/, valamint Balázsy Ferenc 1897-ben megjelent kötetében lévő egy /l 1. sorszámú/ oklevelet. 17 Az általunk közölt oklevelek közül eddig mindössze három 19., 12. és 13. sorszámú/ nem jelent meg nyomtatásban. Milyen megállapításokra, vagy általánosításokra adnak lehetőséget a közölt oklevelek? Az egykorú Szolnok vármegye /majd Külső-Szolnok vármegye/ közép-tiszai részéhez képest feltűnik az adatgazdagság, valamint az életszerű megjelenés. A még nem létező Nagykunsággal szemben a megtelepedettség a szembeötlő. Elég markánsan jelentkezik a szokásjog szilárdsága, árnyaltsága, a tulajdonviszonyok írásos rendezettsége. A tatárjárás előtti időkről semmiféle információt nem kapunk, de visszakapcsolás formájában kimutatható a nemzetségi jogfolytonosság a Tomaj és a Szalók nemzetség kapcsán. A Tomaj nemzetségbeli Dénes pl. - akiről említés történik az 1. sorszámú oklevélben - 1233-34 között erdélyi vajda, 1235 és 1241 között az ország nádora volt. 18 Volt bizonyos népességcsere is 1241 előtthöz képest, amiről a 4. sorszámú oklevélből értesülünk, miszerint Tiszabőn 1241 előtt szaracénok laktak. Megállapítható az is, hogy a tatárjárás után az élet azonnal helyreállt, míg a jogviszonyok, valamint a birtokviszonyok teljes újjárendezése kb. 20 évig húzódott el. Az államgépezet már újra működik, a hanyatló királyi vármegye keretében. Nemesek először 1261-ben tűnnek fel szalókiak képében. Abád és környékét kivéve nem rajzolódik ki a településföldrajz, különösen "néma" marad a Zagyva-Tisza köze, igencsak feltűnő az is, hogy Tiszafürednek még a nevét sem említik az oklevelek. A Tiszán kívül azonban említenek az oklevelek néhány olyan vízrajzi elemet /Gyolcs-tó, Miller, Cserővize/, amelyeket ma is ismerünk. Egyháztörténeti - de államtörténeti - szempontból is nagy jelentőségűek az egyes okleveleket II'., 10., 12., 13. sorszámúakat/ lezáró egyházi méltóságsorok. Több ilyen oklevél összevetéséből megtudhatjuk, hogy mely megyékre ill. járásokra terjedt ki az egri egyházmegye illetékessége, 19 illetve hogy a kérdéses országrészen milyen megyék és járások voltak a 13. század második felében. Két oklevél /10. számú és egy nem közölt/ 20 alapján nagy valószínűséggel állítható, hogy a Nagykunság még nem létezett, mert a kunok még mindig vándoroltak, semmibe véve az első /1279. VII. 24/ és a második /1279. VIII. 10/ "keresztségi oklevélben" vállalt kötelezettségeiket. 21 Ezért is került sor - még 1279-ben - IV /Kun/ László A bekezdésben idézett szerzők müveinek pontos címét a kérdéses számú oklevél jegyzetében lehet megtalálni. SZENTPÉTERY Imre: A kronológia kézikönyve. Bp. 1985. 97. és 104. Az egri egyházmegye illetékessége az öt oklevél alapján kiterjedt Bereg /Borsva/, Szabolcs, Ung, Zemplén vármegyékre, a hevesi, a kemeji, a patai és az újvári járásokra. Más forrásokból tudjuk azonban, hogy a felsorolás nem teljes. A nem közölt oklevél 1282-ben kelt /lásd a 15. sz. jegyzetet/. Az első keresztségi oklevél szövegét közölte Balázsy Ferenc az Adatok az egri egyházmegye történelméhez. Eger, 1891. EI/l. 332-336. c. munkájában. A második keresztségi oklevél található az OL-ban DL 56.727. jelzet alatt. 184
