Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 13. századi történetéből (1251-1299) / 181. o.

Tiszasüly között. Az 1973-ik évi állapot szerint a területen a következő jelentősebb lakott helyek voltak: Abádszalók, Alattyán, Besenyszög, Fegyvernek, Kenderes, Kőtelek, Nagykörű, Nagyiván, Pusztamonostor, Tiszabő, Tiszabura, Tiszaderzs, Tiszafüred, Tiszagyenda, Tiszaigar, Tiszaörs, Tiszaörvény, Tiszaroff, Tiszasüly, Tiszaszentgyörgy, Tiszaszentimre, Tiszaszőlős és Tomajmonostora.

6 Az oklevelek kiválogatásához átnéztük a nyomtatásban eddig megjelent anyagokat, valamint az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában /Továbbiakban: DL/ és a Diplomatikai Fényképgyűjteményében /Továbbiakban: DF/ található, az egri káptalan által kiadott összes oklevelet 1227-1299 között. Nem vizsgáltuk át a királyok, valamint más káptalanok által /konventek által/ kiadott okleveleket, így eleve nem lehet teljes körű feltárásról beszélni. Az előkerült dokumentumok latin nyelvűek és az 1251-1299 évkorból származnak, így a tatárjárás előtti időkről semmi újat nem tudhatunk. A tatárjárás előttre és a tatárjárásra azonban találunk elszórt visszautalásokat. A tartalmuk mind térben, mind témában szűk körben mozog, de sok helytörténeti elemmel. A lakott helyek közül információt csak Tiszaabádról, Tiszabőről, Tiszaburáról, Tiszaszalókról és Tiszaörsről kapunk. Az oklevelek témái: gyilkosság kivizsgálás, révhasználati szerződés, határleírás, birtokeladás, végrendeleti nyomozás, hitbér és nászajándék megváltása, valamint kiváltság megerősítése. Közöttük mindössze három eredetit 12., 10., 13.sz./, egy /5,sz./ hiteles nyomozás alapján rekonstruáltat találtunk, a többi hiteles átírás. Mondanivalójukat így megbízhatónak lehet tekinteni. Szükségesnek tartjuk megemlíteni, ahogy az oklevelekből - a konkrét tartalmon túl - kicseng a fejlett jogkultúra, a Tomaj nemzetség túlsúlyos jelenléte, az egri káptalan hiteles és serény tevékenysége. Figyelemre méltó az is, hogy a királyi várral kapcsolatos fogalmak /királyi vár, várföld, várnép, várjobbágy stb./ még véletlenül sem fordulnak elő. Külön kívánunk szólni az általunk nem közölt, de más szerzők által idetartozandónak ítélt oklevelekről, amelyek szinte kivétel nélkül a Váradi Regestrumból idézettek. Ezeket lefordítottuk mind Kandra Kabos,

7 mind a hitelesebb dr. Karácsonyi János - dr. Borovszky Samu féle értelmezésben.

8 Arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs semmi alap arra, miszerint a 80. számú bizonyságlevélben Alattyánról,

9 vagy a 4., 51., 120., 140 . sorszámú bizonyságlevélben Közülük Nagyivánt, Tiszafüredet, Tiszaigart, Tiszaörsöt, Tiszaörváiyt és Tiszaszőlöst csak 1950-ben csatolták a megyéhez. Itt említjük meg, hogy Tiszapüspöki és Törökszentmiklós egy része is tartozott időlegesen a volt hevesi részhez. KANDRA Kabos: A Váradi Regestrum. Bp. 1898. 519. Kandra mind magyarul, mind latinul közölte a tüzesvas-próba bizonyságleveleket, jegyzetekkel ellátva. KARÁCSONYI János - BOROVSZKY Samu: Az időrendbe szedett váradi tüzesvas-próba lajstrom, az 1550iki kiadás hű másával együtt. Bp. 1903. Ez a változat annyival hitelesebb Kandra Kabosénál, hogy az 1550-ban nyomtatásban történt kiadást betűhű formában is közli, még a rövidítéseket sem oldja fel. Jegyzetei - már amelyek a mi témánkat érintik - még a Kandra Kabosénál is gyengébbek. TÓTH Tibor (szerk): Adatok Szomok megye történetéből. I. köt. Szolnok, 1980. 96. Az eredeti szövegben "villa Vogoluktiuan" olvasható. 182