Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)
TANULMÁNYOK - Vadász István: Mezővárosok lakosságának exogám házasságkötési kapcsolatai a Közép-Tiszavidéken a XIX. század közepén / 109. o.
találhatók. A környék településhálózatának további jellemzője még az is, hogy Polgár másfél-két mérföldes körzetében csak a Tisza túlsó partján találhatók települések: a kapcsolatteremtést tehát a felekezeti tényezők mellett a közlekedésföldrajzi adottságok is hátráltatják. A több, mint 4.000 főnyi lakossággal rendelkező Polgár a vizsgált időszakban igen sok (59) településsel került házasságkötési kapcsolatba. Jellemző azonban, hogy mindössze hét olyan település van ( Szederkény, Palkonya, Tiszakeszi, Tisza/Hejőkürt, Ároktő, Szentistván és Egyek), ahol a kapcsolatteremtések száma meghaladja a 4 házasságkötés/település mutatót. Ezek a mutatók azonban meglehetősen szerény értéket képviselnek (5-8 házasságkötés/település/, még a Polgárhoz legközelebb eső Palkonya esetében is mindössze 9 házasságkötést figyelhetünk meg. Ezzel magyarázható, hogy a hét legintenzívebb kapcsolattal jellemezhető falu az összes vidéki házasságkötésnek mindössze 41,8 %-át (46 házasságkötés) adja: Polgár körül tehát nem alakult ki zártnak tekinthető házasságkötési vonzáskörzet. Polgár római katolikus vallású lakosságának exogám házasságkötéseit áttekintve megállapíthatjuk, hogy négy, egymástól jól elkülöníthető térséggel teremtett a mezőváros párválasztási kapcsolatot. Ezen térségeket szemügyre véve további sajátosságok figyelhetők meg a Tisza mentén fekvő mezőváros térkapcsolatait illetően.Igen jellemző, hogy a két közelebbi térségben (a Sajó és a Hejő folyó, illetve a Tisza mellett, továbbá a hajdú városok környezetében) a felekezeti kisebbségnek számító római katolikusok számára jelenthet házasságkötési célpontot Polgár. A Tisza délebbi szakasza mellett ugyan több olyan település is található (pl. Tiszaörs, Örvény, Egyek, Tiszabábolna, Négyes, Borsodivánka), ahol a római katolikus vallású népesség a települések lakosságának csaknem 100 %-át alkotja. Ezen falvak azonban a nagy távolság (4-6 mérföld) miatt csak igen kis mértékben részesülnek Polgár házasságkötési kapcsolataiban. Ugyanez mondható el a Bükk és a Mátra lábánál (pl. Ábrány, Tibolddaróc, Demjén) vagy az Eger folyása mellett lévő településekkel (pl. Szentistván, Egerfarmos, Mezötárkány) kapcsolatban is. Ki kell azonban emelnünk, hogy a vidéki házasulandók többségénél a "szolga", "közrendű", "szolgáló" megjegyzések a leggyakoribbak a "társadalmi állapot" rovatban. Az is érdekes, hogy a vizsgált időszakban 27 olyan új párt találtam, ahol mindkét fél vidéki származású vagy születésű, s azt is feljegyezte az eskető pap, hogy ezek a házaspárok a káptalani birtok különböző gazdasági központjaiban (pl. Szentmargita-puszta) telepedtek le. Összegzésként megállapítható, hogy mindössze két falu (Tiszaszederkény, Tisza/Hej őkürt) házasságkötési kapcsolatteremtésében van Polgárnak elsődleges jelentősége. Ugyanakkor a mezőváros római katolikus vallású népességének házasságkötési kapcsolatai igen távoli településekre is kiterjednek. Poroszló és Tiszafüred - a négy mezőváros harmadik csoportját képviselve - a vidékre irányuló házasságkötések magas arányával tűnik ki. Ez a jelenség a vallási viszonyok ismeretében nem lehet véletlen: a két mezőváros kisebbségben lévő római katolikus felekezethez tartozó népessége számára a vidéki kapcsolattartás jelenthette az önazonosság megőrzését. Poroszlón a római katolikus vallásúak házasságkötéseinek (összesen 215) több, mint 40 %-a (87 párválasztás) vidékre irányult. A XIX. század vizsgált 118
