Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

TANULMÁNYOK - Örsi Julanna: A jászkun törvények megvalósulása a mindennapi gyakorlatban / 87. o.

VI. Statútum A VI. Statútum az ingatlanok adás-vételéről szól. Az ingatlanok tulajdoncseréje a tanács előtt zajlott le, melyről kontraktust (szerződést) adtak ki. Minden ügyletet közhírré tettek. 15 napig volt kifüggesztve a hirdetés a tanácsháza előtt egy táblán. A publikálás (kihirdetés) különös jelentőségét az adta, hogy szigorú elővásárlási jog volt érvényben a Jászkunságban. Ennek egy része még a középkori jogrendszerünkből veszi kezdetét. A rokon és a szomszéd elővásárlási joggal bírt. A Werbőczy Hármaskönyvében is megtalálható kitétel a gyakorlatban a legutóbbi időkig fennmaradt.

58 Ez azért is figyelemre méltó, mivel egy 1789-es ügy kapcsán a nagykunságiak is értesülhettek arról, hogy "Az felséges Parancsolatok szerint az Jus prioritatis, és az szomszédság elsősége el törültetett .,."

59 Figyelemre méltó az a tény, hogy az ezután tíz évvel érvénybe lépő Statútum a Jászkunságban nemcsak hogy fenntartja az előbb megnevezettek elővásárlási jogát, de tovább bővíti a kedvezményezettek sorát. Szigorú hierarchikus rendet állapít meg a redemptusok, irredemptusok és inquilinusok között. A Reflexiókban ajánlják, hogy a hirdetés a nép előtt szóban is megtörténjen, hogy a sértett fellebbezhessen a Districtusokhoz, valamint hogy az adásvételek és zálogosítások be legyenek vezetve a városi protokollumba és írást kapjanak róla az érintettek.

60 A Statútum pontosításával foglalkoznak districtuális közgyűlésen is, nevezetesen azzal, hogy házasság révén vagy megözvegyülés révén át lehet-e kerülni egyik társadalmi kategóriából a másikba. A Jászkun Statútumoknak ez a pontja nemcsak hogy megakadályozza a földaprózódást, de elősegíti a tulajdonos birtokban maradását is, mivel elismeri a zálogból való visszaváltás lehetőségét. E Statútum hozzájárul a vérségi alapon szerveződött hagyományos település- és birtokrend fennmaradásához. Különösen a szántóföldek és a házak esetében ügyeltek arra, hogy ne kerüljön idegen kézre az ingatlan. A kertföld vásárlásnál leggyakrabban a szomszédok éltek elővásárlási jogukkal. A mindennapi gyakorlatban az elővásárlási jogra hivatkozva a XIX. század közepéig szinte minden esetben név szerint is bekerült a protokollumba, hogy kinek kínálták fel megvételre az ingatlant, aki megvette, vagy engedte az eladást, vagy kikötötte annak lehetőségét, hogy később megváltsa. Nézzünk néhány példát az adásvétel e mechanizmusára: Karcagon 1790-ben "Farkas János ... Portát Fodor Istvánnak el adott vala 40. vforintokon, ugyanazon portából Törvényes Vérségi elsőségből a Veji úgymint Sáfrány István, és Felesége Farkas Ersébeth Fodor István a 40 von.forintok letételével kivetették ..."

61 1811-ben Illéssy János districtuális kapitány "Kisújszállási öreg Nánási Jánosnak" akceptálja abbéli kérését, "hogy Vámos György felesége által el idegenitett, és mostan Zoltán Péter birtokában lévő Földek az Instánsnak, mint vérszerént való Atyafinak, annyival inkább, minthogy az el adáskor a WERBŐCZY! 1990. 163-165. SZML Karcag Tv. jkv. 1789. 25. SZMLTk. Prot. curr. 1800. 314. SZML Karcag Tv. jkv. 1790. 171. 103