Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: A kunszentmártoni rév és híd története / 81. o.
A kunszentmártoni átkelőhely ebben az időben egyre jelentősebb szerephez jutott, fokozatosan megelőzve a szarvasit. A több mint másfél évszázadig tartó török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc után III. /VI./ Károly uralkodása alatt létrejött béke éveiben az ország gazdasági téren is pótolhatta lemaradását. Újjászervezték a sóregálé jövedelmek egész országra kiterjedő hálózatát, és újra nagy létszámú csordák indultak Nyugat-Európa piacaira. A Békés megye felől hajtott szarvasmarhákat Kunszentmártonnál úsztatták át a Körösön, és hajtották tovább Inoka, Cibakháza, Tisza varsány révje felé. A viszonylagos nyugalmat időnként zavarta meg egy belső lázadás vagy háború. A kunszentmártoniak feljegyezték tanácsi jegyzőkönyveikben azokat a hadi eseményeket, melyek során csapatok keltek át a körösi réven. 1735-ben a fellázadt Szegedinac Pero határőrkapitány és serege ellen küldött Habsburg haderő itt kelt át a Körösön. Az 1737-39-ig tartó osztrák-török háború idején a Délvidékre és Belgrád felé nyomuló császári csapatok ugyancsak itt keltek át. A nagylétszámú katonaságnak és felszerelésének átszállítására kevésnek bizonyult egy komp, ezért a Csongrád melletti Bödi révből kellett még két hajót kölcsönkérni, és csak három komp tudta a csapatokat átszállítani. 1753 tavaszán kuruc jellegű parasztszervezkedés és felkelés tört ki Hódmezővásárhelyen és környékén. A lázongók leverésére küldött seregek szintén Kunszentmártonnál keltek át a Körös vizén. A katonaság felvonulásának világosabb megértéséhez tekintsük át litzner Jánosnak az 1800-as évek elején készített térképét. Itt már jelölve van az útvonal, amely Szolnokról indul ki és Varsány felé halad. Majd ismét feltűnik a „via commercialis" előzőekben ismertetett útvonala. Az előzőekben leírt hadiesemények azt bizonyítják, hogy a kunszentmártoni átkelőhely nemcsak kereskedelmi, de stratégiai szempontból is egyre nagyobb szerepet töltött be a Tiszazugban. A Földváry család a rév bérleti jogát hamarosan kiadta egy görög bérlőnek. A görögök rendkívül jó üzletemberek voltak, így érthető, hogy a rév bérlője nagy haszonnal üzemeltette a serházi révet, jelentősen lerontva a kunszentmártoniak jövedelmét. Ez ismét összetűzésekhez vezetett a két rivális között. A Földváry família többször kérte a helységet, hogy engedélyezze révhajóját a kunszentmártoniak kompja mellett üzemeltetni, mivel saját átkelőhelye a nagy árvizek miatt gyakran használhatatlanná vált. Később javaslatot tettek egy közösen használt rév megnyitására. A tanács ezt az ajánlatot először visszautasította. Ez érthető, hiszen a mezővárosi rangra emelkedés egyik összetevőjét látták az önálló révprivilégium megszerzésében. 1772-ben azonban már a kunszentmártoniak is hajlottak a megállapodásra. 11 1775. április 27-én egyezséget kötnek a családdal és a templom melletti átkelőhelynél meg9 Jasz-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár /Továbbiakban: SZML/ Kunszentmárton ir. Tanácsülési jkv. 1733-1785. 223-229. 10 GÖRÖG Demeter: „Magyar Atlas" Bécs, 1803-1811. 1 SZML Kunszentmárton ir. Tanácsülési jkv. 1768-J777. 83. 84
