Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: A kunszentmártoni rév és híd története / 81. o.

nyitották a közösen üzemeltetett révet. A szerződésben meghatározták a révészek, révbíró, révinspector feladatát, javadalmazásukat. A révészek kötelessége volt a rév berendezéseinek kezelése, karbantartása és felügyelete. Az utasok szállítását a komppal bonyolították le. A nagyobb lábasjószágok (szarvasmarhák, lovak) átkelését a túlsó partra úsztatással oldották meg. A csordákat átúsztatták a Körös vizén, a marhahajcsárok pedig komppal követték a jószágokat. A szerződés értelmében a Körös mindkét partján egy oszlopon lévő táblára írták fel a vámdíjakat. A komppal történő átkelésért és az úsztatásért járó vámdíjakat a révészek szedték be, majd az egy nap alatt összegyűlt pénzt esténként a révbírónak adták le. Két révészt alkalmaztak akik egyenlő bérezésben részesültek. A révbíró a beszedett összegeket a révjövedelmek könyvébe vezette be. Ezt a tisztséget a falu bírája töltötte be. A révinspector (intéző) ellenőrizte az utasok passusát (útleveleit) felírta a nevüket, lakóhelyüket és nyilvántartotta az áthaladó állatok és kocsik számát. Később átvette a révbíró feladatát is és már ő végezte a jövedelmek kimutatását és az év végi zárás elkészítését. Kétévenként a család és Kunszentmárton képviselője ellenőrizte a számadásokat. Erre felváltva Kunszentmártonban és Istvánházán került sor. A szerződő felek a révvel foglalkozókat megeskették, mely egyik évben Cibakházán, vagy Istvánházán a Földváry család birtokához tartozó helységekben, másik alkalommal Kunszentmártonban történt. A révészek, révbíró és révinspector esküszövegét a révjövedelmek jegyzőkönyvében jegyezték fel. A kunszentmártoniak tovább folytatták a harcot a révprivilégiumért. i 2 Küldöttségük megjárta Egert, Pozsonyt, sőt még Bécsbe is eljutottak. Végül II. József császár 1782. november 9-én megadta a révprivilégiumot Kunszentmárton nak. Az 1791-ben felvett inventáríum szerint az átkelésnél egy kompot használtak, a felszereléshez tartozott még két csónak. Az utóbbiak nemcsak mentés célját ké pezték, gyér forgalomnál ezzel vitték át az utasokat. A komp tartozékát képező kötél és csigák azt bizonyítják, hogy az átkelés a folyón keresztül kifeszített kötél segítségével történt. A „partváltásnak ez a módja ekkor már általánosan elterjedt az egész országban. FAHIDAK Az első fahíd Az első elképzelés állandó híd építéséről 1783-ban született. Ekkor írtak a Kun1 SZML Jászkun Kerület /Továbbiakban: JKK/ D. Capsa. X. Fasc. 1. No. 32. - A révátkelésnél felmerülő költségeket következőképpen osztották meg. A költségek 2/3-a Kunszentmártont terhelte, mivel ők vám fizetése nélkül keltek át. A maradék 1/3 részt a Földváry családnak kellett fizetni. A szerződés szerint a vámjövedelem fele a Földváry család, a másik rész Kunszentmárton kasszájába került. 13 SZML Kunszentmárton ir. Rév számadások könyve. 1779-1792. 1. 14 SZML Kunszentmárton ir. Tanácsülés: jkv. 1777-1788. 183-186. SZML Kunszentmárton ir. Híd számadások ir. 1775-1833. 85