Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Selmeczi László: A dobolási hirdetmények néprajzi adatai Törökszentmiklós paraszti állattartásáról (1818-1830) / 55. o.

volt bélyegtelen. Valamennyi bélyeg betű jelű volt, jelesen a következők: A, B, BA, BL, C, Cl, II, K, KB, KP, KS, MI, PM öszve ragasztott bélyeg, SG, SI, TM, valamint egy öszvefutott romlott béljeg. A csődörök herélését minden évben az elöljáróság szervezte, az alkudott meg a lovakat herélővel. A herélő rendszerint másik településről érkezett. 1820-ban kováts házi illetőségű volt a herélő, 1824-ben pedig Kun.Sz fent) Mártonból érkezett. Néhányat név szerint is ismerünk közülük: 1823-ban Lánczi István, 1829-ben és 1830ban pedig Varga János végezte ezt a munkát. A rühes lovakat a Kis Ujszállási Ló orvos gyógyította. Tevékenységéről egy 1829. április 26-i és 1830. március 28-i hirdetmény alapján szerezhetünk tudomást, miszerint minden darabot tökélletesen ki gyógyít ..., egyéb orvosságot nem tartozik adni a Gazda tsak minden lóhoz l 1/4 Ittze olajt, és 6 xr ára keményítőt minthogy azt magával a gyógyító nem hordozhat. Amint már szó esett róla, a mezőváros legalább két gulyát szervezett, az egyik volt az alsó, alvégesi, a másik pedig a felső, felvégesi. A gulyákat 1819-ben április 19-én, 1821-ben április 16-án, 1822-ben április 15-én, 1823-ban április 1-én, 1826ban április 10-én, míg 1829-ben április 6-án hajtották ki a rétre, az alvégesi gulyát a nagy niorotva közébe (1822, 1826, 1829), a felvégesi gulyát pedig előbb a Kengyel közé (1821), azt követően a kis niorotva közé (1822, 1826, 1829), majd újra a Kengyel közé (1830) hajtották ki. A rétről, amint egy 1826. április 30-án kelt hirdetmény mutatja, a gulyák május első napjaiban a gulya járásra költöztek át. Mind az két Gulyabéli Marhák a rétrül Szerdán (május 3-án) regvei ki fognak jönni, és kiki a maga Járására fog által költözni, annál fogva, hogy valamely veszedelem a Jószágot ne érje a Gazdák közül az vízen való által hajtás végett a Gulyásnak segítségére ki mennyének. További hirdetmények alapján tudjuk, hogy az időjárástól függően a rétről történő kihajtás dátuma változhatott, így 1823-ban május 20-án, 1824-ben május 10-én foglalták el a maguk járásait a gulyák. A gulya járásokról mindösszesen annyit tudunk, hogy biztosan megkülönböztették őket, s egy-egy gulya járás jól körülhatárolt, viszonylag állandó terület lehetett, amire az alvégesi gulya legelőjének 1821-ből származó innetső gulja járás elnevezése is utal. A gulya járásokról a gulyák a rét felszabadításakor a rétre költöztek vissza. Ennek az időpontja az időjárás függvényében igen különböző lehetett. Pl. 1819. július 25én arra figyelmeztették a lakosságot, hogy a kinek tsak módja van benne, a szénáját a rétről takarítsa haza, mert a nagy szárazság miatt a marha aligha oda nem szorul. 1821-ben hasonlóképpen már július 8-án azt dobolták ki, hogy a Város(na)k akik a Telken kaszáltak egy egy vontatót holnap be hozzanak, mivel a marháknak fogy a pascuuma, hogy azzal is tágassabb légyen a Marhák(na)k a legelő pascuuma. 1822-ben minden eddiginél korábban, már július l-jén a Gulya járásrul mind a két Gulya újra bejött a rétre, a felvégesi a kis morotva közé, az alvígesi pedig a Nagy Morotva közé. 1823-ban azonban még augusztus folyamán is végig a gyepen voltak a gulyák, ugyanis augusztus 31-én még csupán azt dobolták ki, hogy a rétre a Guljának, kivált az innentsőnek (tehát az alvégesi gulyának) mivel semmi mezeje nints, oda nem sokára be kell menni, hogy el ne vesszen. 1829-ben október 25. után 68