Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
TANULMÁNYOK - Selmeczi László: A dobolási hirdetmények néprajzi adatai Törökszentmiklós paraszti állattartásáról (1818-1830) / 55. o.
újra bement a rétre a gulya, 1830-ban pedig ismét annyira szűknek bizonyult a legelő, hogy — amint ezt egy július 11-én kelt hirdetmény mutatja: Holnap a Kalaposról az Életet minden ember el hordja, mert a mezőnek szűk volta miatt Kedden oda megy a Gulya -, a tarlóra szorultak a jószágok. A szarvasmarhákra vonatkozóan, legalábbis a lehetőség szintjén, arra is van adatunk, hogy az állatok egy részét télen is legelőn tartották. Mindenképpen így kell magyaráznunk azt az 1820. november 26-i hirdetményt, amelyben Pálinkás Gyalui Árendátor Ur kívánta jelenteni áztat, hogy a Pusztáján telelőre akik kívánnának Kigyelmetek közül Marhákat hajtani párjátul öreg számiul 14. forintot hasonló képpen 3. harmadfűnél is 14 f nem külömben Tavalit négyet számítván egy pár Számba vévén, abban pedig hogy az teleltetésben hibája ne törtinnyen azt ajánlya az Arendás Ur, hogy azon oda hajtandó Marhák mellé magok közül az felvigyázás végett egy embert rendellyenek ki, akinek is meg enged 4. Darab Marhájának ki teleltetését, de azon számos egy pár Marhának teleltetísirül az 14. f(oún)tokban már benne foglaltatik az gondviselőknek fizetése is. A fentebb említett extenzív tartási forma mellett az okszerű szarvasmarhatartás elterjesztésére vonatkozó kísérletekre is találunk utalásokat. Pl. ekként kell értékelnünk egy 1830. július 4-én kelt híradást, mely szerint A melj Gazdának oljan fias fejős tehene volna meljet megjavítani akarna, tehát a tej hasznáért, Lászlóffy Ur, minden fizetés nélkül a Kengyeli szigetben felvállalja őszig, a hol igen jó mező van, ottan sót is kap nyalni, holnap vagy akármikor hajtsa elébb a liázhoz itt a városban, a hol czédulát kap a kihajtásra de a tehén jó fejős legyen tsak egyszer fejödik - egész nap az annyával jár. Ökör csorda szervezéséről 1821-ből, 1822-ből, 1823-DÓI, 1824-ből, 1826-ból és 1829-ből van adatunk. Az ökörcsorda szintén a tavaszi réten kezdte a legelést. Az ökör csordás 1822-ben április 16-án, 1826-ban pedig április 10-én állt ki a Pernyés hátra. A gulyákhoz hasonlóan az ökör csordát is a maga Járására hajtották át 1824. május 10-én. Egy évvel korábban viszonylag késői időpontban, május 20-án hajtották ki a gulyákat a rétről, de az ökörcsorda továbbra is ottmaradt. A csorda mozgásáról csupán néhány adat maradt fenn. 1821. július 17-én a döllő közötti területre, ahol egyes lakosoknak lekaszált szénája volt, hajtották az ökröket. 1829 júliusában a csorda számára a Telek nevű, illetve a Cseber, Cseber ér, Cseber lapossá nevű határrészt szabadították fel. A hirdetmények közül egy 1819. június 13-án kelt alapján Borjú tsordáról is tudunk, amely akkor a három ág nevű határrészen legelt. A járó- és vonó marhának is kijelölt legelője lehetett, legalábbis erre utal az az 1819. április 18-án közzétett rendelkezés, mely szerint a Karants szabad a számukra. A lovakkal ellentétben elveszett szarvasmarháról alig tudunk. 1818.június 14-én egy Gyalun a Törökszentmiklóstól délre fekvő Kungyalu értendő. 1821. április 15-i, július 15-i, 1822. április 14-i, 1823. május 19-i, 1824. május 9-i, 1826. április 9-i, 1829. június 21-i és 28-i, valamint október 4-i hirdetmény. 69
