Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Selmeczi László: A dobolási hirdetmények néprajzi adatai Törökszentmiklós paraszti állattartásáról (1818-1830) / 55. o.

volt a ménesnek, azért minden gazda személlyesen meg jelennyen, és a Lovát adja által a Számadónak Egyébként éppen egy 1824. március 21 -i hirdetmény alapján tudjuk, hogy a Szilaj Méneses Számadó-vak Csikós Bojtárjai is voltak. A törökszentmiklósi szilaj ménes a külterjes állattartás félszilaj terminus technicusával jellemezhető. A ménesbeli lovak közül év közben, ha a szükség úgy kívánta, egy-egy állatot kifogtak, feltehetően munkára nevelték, ill. munkába fogták. Ezt egy 1830. május 31-i hirdetmény tanúsítja a következőképpen: A szilaj ménesen a ki lovat akar fogni, vagy Délbe fogja meg, vagy estve mikor a Ló a Vízre megy és rakásra van, hogy egész nap minden órán a Jószágot ne kellessék törni. A szelíd ménes kihajtására 1822-ből, 1823-ból és 1830-ból van adatunk. Előbb április 15-én, az azt követő évben április l-jén, 1830-ban pedig április 5-én hajtották ki a lovakat a legelőre. A szelíd ménes 1820-ban a szilaj ménessel közösen a Kengyel között, 1823-ban a Barta nevű határrészen élte a legelőt. A Bartát, legalábbis részben, a későbbiekben művelték, s emiatt tilalmazták, de a lakosok a lovakat a továbbiakban is, pl. egy 1829. május 10-én kelt hirdetmény tanúbizonysága szerint, a Barta béli vetések közt levő lapossakon legeltették. Ez év július 5-én már az is köztudottá vált, hogy a Bartában a vetések közzé a pallagokra már e héten némeljek kezdették hordani a lovakat és a még meglévő vetéseket ezzel megkárosították. Az elveszett, ill. megtalált lovakra vonatkozó hirdetményekből — összesen 22 kigyűjtött egyed - további információkat nyerhetünk az állatállományra vonatkozóan. A 22 elveszett ló közül csupán 8 esetben határozták meg az elkallódott állat életkorát. Egy alkalommal egy bitang csikó, egy Tavalji csődör gazdáját keresték, 5 esetben harmadfű, 2 esetben negyedfü jelzővel határozták meg az elbitangolt ló életkorát. A lovak között volt kancza és csődör csikó, kancza, csődör, paripa, valamint (vagy) herélt. A csikó megnevezés feltehetően sokkal inkább a betöretlen, a még munkába nem fogott egyedekre vonatkozott, mint az életkorra, ugyanis két esetben harmadfű, egy esetben pedig negyedfü kancza csikót is említenek. A szerző által kigyűjtött adatok alapján a 22 ló közül 1 volt sárga, 2 világos pej, 3 pej, 4 sötét pej, 1 ún. vad szőrű és 11 fekete. Talán egyfajta paraszti ízlést tükrözhet az a körülmény, hogy a herélt lovak közül 4 fekete színű volt és csupán 1 volt pej, igaz az is setét pej. A lovak színe mellett mindig megjelölték az átlagostól eltérő fizikai sajátosságokat is: pl., hogy a keresett ló vak; kajla fülű, hámfa lábú; görbe hátú, a jobb szemére hajagos. A 22 ló közül 20 bélyeget viselt, s csupán 2 Nagy valószínűséggel éppen Karantsi Ferenc lehetett az a számadó csikós, akinek a bérezésével kapcsolatban 1822-ben két hirdetmény is napvilágot látott. 1822. szeptember 1. A szilaj Csikósnak bériben a kik pénzt nem akarnak adni, szabadságokban fog állni a Gazdáknak a 24. x. heljett egy negyed rész de alkalmatos jó Búzát adni, a Csikós el fogja venni. 1822. december 26. A Szilaj Csikós a régi mód szerént való bérre meg nem maradván, hóinapi napon reggeli Isteni tisztelet után tessék fel jönni a Betsülletes Gazdáknak a Város Házához, hogy egyező akarattal Bírák Uraimékkal együtt Csikósról gondolkozhassanak. 69 1818. május 11-i es 17-i, június 14-i, július 12-i és 26-i, augusztus 9-i és 30-i, szeptember 6-i, 13-i, 20-i és 27-i, október 11-i és 25-i, 1821. július 1-i és 1826. szeptember 10-i hirdetmény. 67