Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Selmeczi László: A dobolási hirdetmények néprajzi adatai Törökszentmiklós paraszti állattartásáról (1818-1830) / 55. o.

Kengyel közöt, a Pernyés hátra a morotva szélére, a régi kondás gúny hónál a nagy Morotva farka -nál, a Tanya főldek-en,h Gulya járás -on, valamint a Kalaposon ásott kutakról. Önálló, saját nevet kapott kutak a következők: Kengyel laposán az úgy nevezett régi görbe kutak, a gulya járáson a gyilkos kút és a kalaposi nagy kút. A nyájak közül a szilaj ménes a szilaj csikós kezeire volt bízva. 1819-ben március 29-én, 1820-ban és 1821-ben április 4-én, 1822-ben március 26-án, 1824-ben március 23-án, 1826-ban március 30-án, 1830-ban pedig április 5-én verődött ki a fi 1 ménes a rétre, a legelőjére, amely a Kengyel köze volt. A szilaj ménesbe a heverő lovakat adták a szilaj csikós számadása alá. A kiverés, a kihajtás időpontjában a ménes legelőjén, a Kengyel közében rendszerint még nem volt elegendő és megfelelő takarmány — élelme még ottan vékonyan vagyon —, azért 1820-ban és 1821-ben is azt javasolták a gazdáknak, akinek van takarmánya, jobb leszsz ha tsak egy Hétig is még istállóban kézen tartja. Feltehetően a legelő füve egyébként sem volt mindig elég a ménes számára. Erre utal, hogy 1822. augusztus 18-án azt hirdették ki: A Kengyel lapossán senki ne bátorkodjon a sást kaszállni, mert kell a ménesnek. A ménes decemberig volt a legelőn, legalábbis egy 1819. december 6-i bejegyzés alapján, mely szerint: Hétfőn reggel a ménes a Város aktában be fog hajtatni, a kinek tehát ott jószága van, megtalálja, menjen érette, erre kell következtetnünk. A dobolási jegyzőkönyvek által átfogott bő egy évtizedben mindössze egy alkalommel hajtották be a szilaj ménest év közben a legelőről, 1824. június 21-én, de ennek rendkívüli oka volt, ti. a mostani Csikósunk Nagy Mátyás több rendbéli tolvaj Ságokban utói éretetvén az Egri Tömlöczbe kisírtetni rendeltetett. A város Karantsi Ferencz személyében újra felfogadta azt a csikóst, aki már 1821-ben is pásztora 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 1826. július 9-i hirdetmény. 1826. október 1-i hirdetmény. 1826. október 1-i hirdetmény. 1830. április 4-i hirdetmény. 1830. június 13-i hirdetmény. 1830. július 4-i és 11-i hirdetmény. 1824. május 30-í hirdetmény. 1830. június 134 hirdetmény. 1830. július 4-i hirdetmény. Kengyel a Tiszának egy feltehetően már az Árpád-korban többé-kevésbé lefűzó'dött, zárt, karika alakú ága, amelyen már a XI. században rév működött. Legkorábbi említése a garamszentbenedeki apátság alapító levelében található. In: Adatok Szolnok megye történetéből. I. köt. Szolnok, 1980. 443-457. 66