Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - B. Huszár Éva: A Heves megyei Tisza-szakasz változásai 18-19. századi térképek tükrében / 31. o.

gig, a folyóvíz energiájának működése nem egyenletes ívű. Áradáskor a vízmennyiség növekedésével a folyóvíz sebessége és erodáló képessége növekszik. A legnagyobb eróziós tevékenységet az árvizek fejtik ki, mert a legtöbb hordalékot szállítják. A szállított víz mennyisége, amely az éghajlati tényezők függvénye, a meder és a part anyaga mind együttesen vezetnek egy-egy folyószakasz módosulásához. Az időtényező döntő, de az adott változások lendületesebb és lelassultabb periódusokkal váltakozhatnak, melyek végeredménye csak az adott változás. Táblázatunkat elemezve a 3. és 4. ábra adatai talán igazolni látszanak okfejtésemet. Az inkriminált időszakokban, az 1840es, az 1850-es, az 1870-es éveknek rendkívüli árvizes periódusai voltak.

97 Mnden periódusban nagyobb vízmennyiséggel tetőzött az ár, mint az 1830-as rendkívüli árvíz idejében, így az a periodikusság, melyet feltételeztem talán igazolható. Hosszabb időszakok oldalirányú és lefelé ható változásait intenzívebb és stagnáló időszakok periodikussága eredményezheti. Mindazonáltal a legnagyobb igazságot Szász Károly mondta ki: „Két hatalom versenge soká e róna bírásán, " 98 emberi szorgalom és a vizek ős eleme, ... 93 94 95 96 97 SOMOGYI S. 1974. 31. FUTÓ J. 1988. 387. UÜ. 388. RÉTHLY Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701 — 1800-ig. Bp. 1970. 298-407. Sajnos csak az említett időszakot megelőzően rendelkezünk az időjárási események összefoglalásával. Melyet - bár a vizsgált térképlapok előtti időszakokban - a periodikusság alátámasztására használok fel. 1782 márciusában, 1783 májusában és decemberében, 1784 júliusában, 1787 januárjában, 1792 januárjában gátakat és hidakat elsöprő árvizek voltak a Tisza mentén. 1782 őszén, 1783 októberében, 1797 szeptemberében viszont a Tisza vize olyan alacsony , hogy lábbal lehet rajta átgázolni. Magát a szabályozást is az. 1840-es évek ismétlődő árvizei és az okozott károk ösztönözték. 1844-45-ben a víztömeg másfél évig nem vonult le a Közép- és Alsó-Tisza árterületeiről. Lásd: BOTÁR I. - KAROLYI Zs. 1971. 22. 1853-55-ben hatalmas árvizek pusztították el a kezdetleges gátakat is, az 1855-ös árvíz vízmagassága meghaladta az 1830. évit. Lásd: BOTÁR Imre - KÁROLYI Zsigmond: A Tisza szabályozása. I. rész (1846-1879). Vízügyi Történeti Füzetek 3. Bp. 1971. 35. Az 1876-os árvíz vízszintje minden korábbit meghaladott. Innen az út egyenesen vezetett az 1879-es szegedi katasztrófáig. Lásd: BOTÁR I.-KÁROLYI Zs.1971.51. Szász Károly sorai a tiszadobj Széchenyi emlékművön. 51