Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések a redemptus-irredemptus viszony értelmezéséhez a Jászkun Kerületben / 9. o.

1 03 tározatot hoztak Kunszentmártonban is 1788-ban. A halászat és vadászat a redemptusok számára is igen gyorsan csak személyes szükségletre, s nem kereskedés végett élhető jogosítvánnyá vált. A nagy folyóvíz melletti Túrkeve és Kunszentmárton halászatának bérbeadása az illető településeknek már az 1760-as évektől számottevő bevételi forrásává vált. A bérletnél, használatnál mindkét társadalmi kategória fizetésre kötelezése mellett az irredemptusok nagyobb terheltetése figyelhető meg, a redempciós elvekalapján. így Kiséren 1779-ben a redemptusok a helységnek egy akó csíkkal, s hálónként egy mázsa hallal tartoztak, míg az irredemptusok mindkettőből zsákmányuk felét voltak kötelesek átadni. 1781-ben Kunhegyesen a halászatért a redemptusok negyeddel, míg az irredemptusok harmaddal tartoztak}®*' csakúgy mint Kisújszálláson. 1787-től a kerületekbeli településeken a vadászatot és halászatot a legtöbbet ígérőknek adták bérbe, noha ekkor még a Nagykunságban a vadászatot nem tudták kiadni. 1799-ben a Körösön halászó kunszentmártoni redemptus 30 krajcárt, míg az irredemptus 1 forintot fizetett a beneficiális kasszába. Dósán 1823-ban a tanács úgy határozott, hogy a „Halászat és Vadászat minden Redemptus Lakosnak indiscrimatum meg engedtetik, az Irredemptusnak pedig a Vadászat mindenkor, a Halászat pedig nyári munka idején egy átalylyában ... tilalmasnak fog tartatni'. Itt a halászat és a vadászat haszonbérlőinek esztendőnkénti árendáját is meghatározták. Ennek értelmében a nagy hálókról fémpénzben 1 forint 4 krajcárt, egy húzó , vagy kétkezes hálóról 32 krajcárt kellett fizetni, míg az agárral járó vadász 1 forintot, a puskás pedig 30 krajcárt adott. Rögzítették, hogy a ,,Kacsázó, vagy Tojás szedő 16 frt (t.i. fizessen) oly megjegyzéssel, hogy az Irredemptus lakosok ezen fentebb projectált árendát kétszeresen fizessék".

110 A bormérés jogát II. József koráig feltehetően közösségileg gyakorolták. Csatlakozott hozzá a pálinkamérés is, amely mindig csak közjövedelemként fordul elő. II. József 1787-ben adományozta a jászkunoknak a saját házban folytatható fejenkénti bormérés szabadságát, előbb teljes évre, majd három hónapra mérsékelve. Abban mindenki egyetértett, hogy ez az újonnan nyert jog kizárólag a redemptusokat illeti meg. Az egyes településeken a tanács és a redemptusság döntött arról, hogy élni kí103 DÓSA J. - SZABÓ 1::. 1936.65. SZILÁGYI Miklós: A rétség gazdasági jelentősége a 18-19. század fordulóján. In: Túrkeve földje és népe. I. köt. Szerk.: ORSI Julianna. Túrkeve, 1992. 219-265. 105 SZML Jászkisér, tan.jkv. 1779. jan, 9.4. szám. 142. 106 SZML Kunhegyes, tan.jkv. 1781. máj. 5. 85. p., SZABÓ L. 1966. 19-20. 107 SZABÓ L. 1987. 159. 108 ILLESSY J. 1894. 109 SZML Kunszentmárton, tan.jkv. 1799. febr. 16. 254. szám. 298. 110 SZML Jászdózsa, tan. jkv. 1823. ápr. 19. 29. szám. 160. 25