Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések a redemptus-irredemptus viszony értelmezéséhez a Jászkun Kerületben / 9. o.

vánnak-e ezzel, vagy továbbra is közösségi jövedelemként a közhaszonvételeket gyarapítják vele. Ugyanakkor a későbbiekben több település is lemondott a szabad bormérés jogáról, a deficites házikasszák javára. A Kerületekben elvileg már az 1746-os évtől a redemptusok elsőséget élveztek az árendálásnál az irredemptusokkal szemben. Ez a kereskedelemben nem számottevően jelentkezett, minthogy a döntő a mezőgazdasági termelés volt, s a jászkun szemléletmód sem kedvezett az ilyen tevékenység elterjedésének, s társadalmi presztízse növekedésének. Némiképp csak a tőkeföldek osztódása nyomán fordult a figyelem e tevékenység felé. 1813-ban a Kerületi közgyűlés kimondta, hogy a redemptus lakosoknak joguk van saját házukban, mindennemű taxa fizetése nélkül boltot nyitni, míg a birtoktalan lakosoknak a boltnyitásért - három boltnagyság alapján - 20, illetve 40, vagy 50 forintot kellett fizetni.

111 1832-ben egy nádori leirat foglalkozott a boltnyitás lehetőségeivel, s azt az irredemptusok esetében gyakorlatilag kizárta. Kevés adatunk van a malomnyitással kapcsolatban, de a jelek szerint itt is megfigyelhető az irredemptusok duplán történő taxáitatása. Az bizonyos, hogy 1819-ben a Kerületek a száraz malomnak kiosztott földek ölét az irredemptusoknak 48, míg a redemptusoknak csak 24 krajcárban határozták meg. A sziksóseprés szabadságát a Kiskunságban a birtokos lakosoknak sokáig biztosították. Dorozsmán például 1841-ben megállapították, hogy ez sokáig ingyenes volt minden lakosnak, majd ezt is bérbe adták. Itt a redemptusoknak 5 forintot kellett fizetni, ha eladásra sepertek, s csak a magánhasználatra történő sziksóseprés maradtin113 gyenes. III. A TÁRSADALMI ELKÜLÖNÜLÉS EGYÉB JELEI A redemptusok és irredemptusok közötti különbségtétel számos eleme figyelhető meg még korszakunkban a településeken. Ezek nem mindegyike volt ugyan egyértelműen a vagyontalanokat sújtó, s azokat károsan megkülönböztető intézkedés, mindazonáltal az irredemptusok esetleges kisebb teherviselése a későbbi időszakokban mindenkor a másodlagosságot, másodrangúságot erősítette. Általában a teherviselésnél is feltűnik az egyenlő és a vagyonarány szerinti teherviselés, sőt nemritkán ezen elvek sajátos keveredése is. Sajátosan jelentkezett ez a büntetéseknél. 1754-ben Berényben az országutat átszántók büntetésének meghatározásakor kimondták, hogy ,,ha Gazda lészen fél Kö111 GYÁRFÁS I. 1883. 38. 112 SZML Jászkisér, prot. curr. 1819. 222. szám. 241. 113 GYŐRY J. 1937. 42. 2b