Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: A ló-, a sertés- és juhtenyésztés alakulása a két világháború között Szolnok megyében / 167. o.
volt és így természetesen a fajtamegoszlás is ennek megfelelően alakult. A juhtartásnak a szarvasmarha tartás támasztott versenyt, mert nálunk az utóbbinak termékei mindig biztosabban és jobb áron voltak értékesíthetők. így természetesen csak azok a juhfajták kaptak helyet, amelyek alkalmasak voltak az egyértelműen csak a juhok által elfogyasztható úgynevezett juhtakarmányok hasznosítására. Mivel pedig ilyen mennyiségben csak a nagyobb üzemekben fordult elő — /Vö.: A nagyobb üzemek művelési vármegyei ágainak hasznosítási szokásait, amelyek területcin az úgynevezett földadó alá nem eső terület sokkal nagyobb arányban fordult elő, mint a kisebb birtokokon, azaz a nagyüzem jobban elbírta ezeket a területeket. Ezek hasznosításának jórésze juhokkal történt !/ - a szarvasmarha kedvező piaci viszonyai a juhtartást egyre jobban a nagyobb üzemekre, illetve olyan területekre szorították, ahol julilegelők álltak az állattartók rendelkezésére. Belterjes juhászatra mi nem is rendezkedhettünk be avarmegyében, mert a juhhús és a tejtermékek piacának hiánya, továbbá a természeti viszonyok is csak az extenzívebb fajták tenyésztését engedték meg. Szembeötlő, hogy a tenyészállomány aránya - az anyáké és kosoké egyaránt — kisebb lett. A bárányok aránya ugyanannyinak mondható. Ezekkel szemben az ürü— —toklyó csoport lényegesen — mintegy 10 %-kal — emelkedett. A hízó és selejt aránya szintén ugyanannyinak mondható. Az a tény, hogy az anyák általában a tenyészanyag kisebb arányában részesedtek az állományból, kétségtelenül jelezte azt, hogy a juhtenyésztés 1911-1935-ig hanyatló irányt vett. Nem mutatkozik számotte\ő eltérés a kor- és ivarmegoszlás változásának irányát tekintve a két üzemkategória között. A juh tipikusan nagyüzemi állat. Tartása csak itt lehet kifizetődő egyrészt azért, mert juhlegelőkkel és takarmányokkal rendszerint csak ezek rendelkeznek, másrészt mivel a juhtenyésztés csak ott gazdaságos, ahol nagyobb nyáj tartásának feltételei adva vannak. Ezért mi sem volna természetesebb, hogy a juhállományból az egyes gazdaságcsoportok nagyságának sorrendjében részesednének. Az országos átlag ezt is mutatja, de vármegyénkben más a helyzet. Itt következő a sorrend: a nagy-, a kis-, a közép- és a törpebirtok. 2./ A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara közreműködése a juhtenyésztésben A Kamara felállította a központi juhászati törzskönyvet, amelyben a vármegyét a következő tenyészetek képviselték: HERCZOG MÓR LIPÓT báró kéthalmi /Dévaványa/, NÁVAY KÁLMÁNNÉ tiszaszentimrei, BÁRCZAY GYULA tiszaburai, DR. ALMÁSY IMRE gróf és HERCZELDER JENŐ pusztapói, RUDNYÁNSZKY IMRE báró fokorópusztai /Besenyszög/, WINDISCH JÓZSEF pusztafarkasdombi /Tiszapüspöki/ és GRÓSZ ZSIGMONDNÉ dévaványai gazdasága. 43 A központi juhászati törzskönyv felfektetése terén a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara úttörő munkát végzett. Ugyancsak megkezdték a törzskönyvezett törzskosok 43 TMK - 1927. 60-62. 193
