Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: A ló-, a sertés- és juhtenyésztés alakulása a két világháború között Szolnok megyében / 167. o.
Az 1920-as években a tetőpontok nem voltak magasak a vármegyében 129 és 147 ezer közötti állatlétszámot jelentettek. Az 1930-as években viszont emelkedett a tetőzési szint: 1932-ben ugyan még csökkenés volt tapasztalható, hiszen 132 ezer körül volt az állomány. 1935-ben már 156 ezer, majd 1939-ben 188 ezer az állomány létszáma, ami azt jelentette, hogy hat év alatt kétszeresérc emelkedett a vármegye sertésállománya. Mindezek ellenére azt állítjuk, hogy nem csupán konjunkturális tényezők uralkodnak a sertéstenyésztésben. A takarmánytermelésnek és a járványos betegségeknek jóval nagyobb a szerepük a sertésállomány alakulásánál, mint más állománynál. Erre két tényező is bizonyítékul szolgálhat. Az egyik: Az 1930-as évek második felének viszonylag magas — 151 ezret meghaladó — állatlétszámát nem csupán a kunjunktúra javulása okozta, illetve nemcsak a németországi élettérbe kerülés miatt a kivitel élénkülése volt az a húzóerő, amely miatt az állomány emelkedett. Mindezt megalapozta, lehetővé tette az a körülmény — amit a növénytermesztésnél is jeleztünk már - , hogy az 1936-38-as években a takarmánytermelés három éven keresztül rekordtermést adott a vármegyében. Ez pedig jövedelmezővé tette a sertés tartását, azaz tulajdonképpen bő termés következtében viszonylag alacsonyabb szintre csökkent takarmányárak tették lehetővé a sertéslétszám emelkedését. Mindenképpen hozzájárult ehhez az 1933-as jó gabona- és az 1933— 34. évi jó kukoricatermés, valamint hogy az állomány 1934-ben megkezdte a gyarapodást, ami intenzívebb volt, mint az országos átlag. Ugyanakkor az 1932 után bekövetkezett majd 40 ez res állománycsökkenést nem csupán a gazdasági válság számlájára kell írnunk, amely a takarmányárak esésével együtt járt. Ez azonban az állattenyésztés - és elsősorban a könnyebben megvalósítható sertésnevelés felé tolta el a fejlődést / 1932 tetőpontnak tekinthető! / A valódi okot az 1932—33-ban tomboló sertéspestisnek tulajdonítjuk, ez okozta a sertésállomány ilyen nagymérvű megfogyatkozását a vármegyében. Az 1930-as évek második felében azután, amikor a sertéspestis elleni védekezés jelentős mértékben megjavult, ezért az állomány fejlődéséhez nem csupán a konjunktúra és a jó takarmány termések, hanem a pestis elleni védekezés kiterjesztése is hozzájárult. De mindez a hullámzás lényegében azonos kereten belül zajlott le, az állomány létszáma 1938-ig lényegesen nem változott, számbavehető fejlődésről, amely tartósnak is bizonyult volna, nem számolhatunk be. Ennek ellenére a trend enyhén emelkedő irányzatú. Megakadályozta a tartós vagy jelentősebb mérvű fejlődést önmagában az a körülmény, hogy jelentős értékesítési nehézségek hárultak a tenyésztésre, a sertésnevelés és hizlalás viszonylagos ráfizetéssel járt - leszámítva az 1930-as évek második felét — szinte az egész vizsgált időszakban. 1./ A sertésállomány belső szerkezetének vizsgálata Vármegyénk sertéstenyésztésében mindig a zsírtermelés volt a fő irány és így a mangalica volt és maradt az uralkodó fajta. „Középbelterjes viszonyaink között ez vált be legjobban, mert termékeit jól el lehetett helyezni, míg a belterjes viszonyok közé való hússertésnek vármegyénkben nem voltak meg sem a magángazdasági, sem a közgazdasági feltételei. Az intenzívebb húsfajták - yorkslúre, berkshire 181
