Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
TANULMÁNYOK - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések a redemptus-irredemptus viszony értelmezéséhez a Jászkun Kerületben / 9. o.
minhogy már 1769-ben a kerületi közgyűlés ezeket a helyi igényeket központilag igyekezett maximálni, „Minthogy eddig az Irredemptusok Marháitól a Terragiumot külömb-külömbféle módokon szokták az Helységekben venni, azért hogy abban is difformitás ne légyen, egy marhától 6 garasnál, egy Juhtól Titulo Terragy 1 garasnál többet ne végyenek meghatároztatott". Mindazonáltal a következő évtizedben a helyi szükségletek miatt több helyen is új intézkedéseket hoztak. 1794-ben a Nagykunságban és a Kiskunságban nagy viták voltak a terragiurn összegének meghatározásával kapcsolatban. A Kerületek ugyan hoztak egy határozatot a juhonkénti 12 krajcár fizetéséről, de ez nem vált mindenütt kötelező érvényűvé. A kerületi közgyűlés 1800-ban hozott határozata szerint az irredemptusok a „magok marháiktól, egy-egy számos marhát, vagy két tavalyit, vagy 10 juhot ... 15 krajcárjával fog fizettetni '. 33 1811-ben a papírpénz inflálódása miatt vetődött fel a terragiurn összegének kétszeresére emelése. A kinevezett deputátusok a marhák után 30, a juhok után 15 krajcár beszedését javasolták. 34 1819-ben Halas városa vetette fel a fűbér újabb szabályozásának igényét, mivel a városnak nagy adósságai halmozódtak fel. Előzetesen a Jászság a nagyobb marhákról 18, a kicsikről 6, a Nagykunság 24 és 10, míg a Kiskunság 45 és 10 krajcár beszedését javasolta. Végül a közgyűlés arányosan 24 és 10 krajcár terragiumot határozott meg. Tudtunkkal a legutolsó terragiumszabályozó kerületi határozat 1823-ban született. Ekkor az öreg marhák után 20, akisebbek után 8 krajcár kivetését határozták el. Minthogy a terragiurn mindig a helyi kasszákat gyarapította, kérdéses, hogy a helyi sajátosságok miatt a egységesítési törekvéseknek ténylegesen milyen eredményei voltak. Ujabban feldolgozott területét jelentik a redemptus-irredemptus elkülönülésnek a pusztaárendálások , melyek a XVIíl. század második felétől, a speciális tájföldrajzi viszonyoknak megfelelően - eltérő intenzitással — mindhárom kerület településein megfigyelhetőek. Az árendálások elterjedése egyrészt az állattartás fő - s igen jövedelmező - tőkeképző jellegéhez kapcsolódott, másrészt viszont ahhoz, hogy a népességnövekedés és a gazdálkodás külterjes jellege a kezdetben nagy határterületeken is igen gyorsan határt szabott a gazdaság csak mennyiségi szempontú fejlesztésének. A Nagykunságban általános szokássá vált, hogy az árendába az irredemptusok mariiaszámonként másfélszer-kétszer annyit fizettek, mint a redemptusok. A tanácsok ezt a 31 32 33 34 35 36 37 SZML Jászkisér, prot. curr. 1769. 63. szám. 29. SZML JKK kgy. ir. 1794. Fasc. 9. 1254. és 1789. szám. SZABÓ L. 1987. 162. SZML JKK kgy.ir. 1811.415. szám. 341. SZML JKK kgy.jkv. 1819. nov.22. 1878. szám. 621.; GYÁRFÁS I. 1883. 36. SZML JKK kgy. ir. 1823. Fasc. 4. 268. szám. BELLON Tibor: A mezővárosi szerep gazdasági háttere. Túrkeve gazdálkodásának két évszázada. In: Túrkeve népe és földje. Szerk.: ÖRSI Julianna. Túrkeve, 1992. 15
