Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések a redemptus-irredemptus viszony értelmezéséhez a Jászkun Kerületben / 9. o.

megkülönböztetést is a redempciós elvekkel magyarázták, noha a bérelt puszták a Kefületeken kívül, külső törvényhatóságokban feküdtek. A Kiskunságban olykor még ellentmondásosabb volt a kép. 1770/71-ben Félegyházán a redemptusok 5, míg az irredemptusok 18 krajcárt fizettek marhánként. A következő évben azt is kimondták, hogy a redemptusok csak az irredemptusok által fizetett terragium és a pusztabér különbözetét fizetik. A Jászkunsággal foglalkozó szakíród alomban a leginkább ama törekvések bemutatása hiányos, amelyek az állatállomány birtokarány szerinti beliatároldsához kapcsolódtak, noha - egyes túlzások miatt - ezek tűnhetnek a legsúlyosabb elkülönítési tendenciáknak. Idővel ezeket alátámasztotta az intenzív gazdasági növekedés lehetőségeinek fokozatos bezárulása. A Kerületekben 1748-tól adatolhatok ezek a törekvések, s talán nem véletlen, hogy az első adatok a szűk belső határú - s a távoli kiskun pusztái, s szűk belső határai miatt sajátos gazdálkodási szisztémát létrehozó — Jászságból valók. így Alsószentgyörgyön 1767-ben kimondták, hogy az egész helyes redemptus 12 jármos ökörnél, 6 fejős tehénnél, 4 hámos lónál , 120 fejős juhnál, gulyabeli marhát és lovat pedig 40-nél többet nem tarthat. A fél helyesre 6 ökör, 4 tehén, 3 hámos ló, 40 juh és 20 marha és ló, a negyedesre 4 ökör, 3 tehén, 3 hámos ló, 30 juh, 10 marha és ló, míg a nyolcadosra 2 ökör, 2 tehén, 2 hámos ló (ha iármos ökre nincs, akkor 3), s 5 gulyabéli marha és ménesbeli ló tartozott. A kerületi közgyűlés 1770. december 12-én kimondta, hogy eztán lehetőleg minden településen maríúkat a redempció forintjainak száma után tartsanak. A gyakorlatban ugyan ezen intézkedés végrehajtása is a helyi tanácsoktól függött, ám a következő évektől a két Kunságban is mindinkább hasonló tendenciák figyelhetők meg. Részben ehhez kapcsolható az idegen állatok legeltetésének korai tiltása is. A jövedelmezőbb gazdasági ágazatok redemptusok számára történő biztosításaid, való törekvések is megfigyelhetők. 1797-ben Szabadszálláson a redemptusok kérték az irredemptus juhászat inegregulázását, mivel miattuk visszaesett a marhatartás. Az ügy nyomán meggondolandónak ítélték a .Jegelő és pascuum birtok arányában történő kimérését" is. ~ 1807-ben a kerületi közgyűlés is szabályozta az irredemptusok állattartását. Ekkor kimondták, hogy 50 juhnál többet nem tarthatnak, s ezeket is csak akkor, hogy Jia tnellé a közszolgálat végzésére alkalmas mennyiségű igavonóval is rendelkeznek. 38 39 40 41 42 43 16 SZABÓ L. 1987. 162.; SZML Túrkevc, tan. jkv. 1780. júl. 6. 149.

p.; Uo. Kunszentmárton, tan. jkv. 1799. ápr. 6. 284. szám. 310. BÁNKINÉ MOLNÁR E. 1992. 52. BKML KKFR Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1772. máj. 25. 70. SZML Jászalsószentgyörgy, tan. jkv. 1767. febr. 5. 1-7. 290. BKML Szabadszállás, tan. jkv. 1797. márc. 3.445. szám. 346. BKML Kunszentmiklós, tan. jkv. 1807. febr. 26. 73. szám. 132.