Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Vadász István: A Közép-Tiszavidék központi szerepkörű településeinek vonzáskörzete a XX. század első harmadában / 127. o.

A településhálózati adottságok és az egészségügyi ellátás egyenetlenül kiépült intézményrendszere miatt az orvossal, gyógyszertárral rendelkező települések jelentősége nem egyforma. Dél-Borsodban, a Mezőcsáti járásban mindössze 2 településen van orvos és gyógyszertár. Nem véletlen, hogy ezen két település településhálózati szerepe lényegesen felülmúlja például Kunhegyes vagy Abádszalók fontosságát Az egészségügyi ellátás legmagasabb hierarchikus szintjét jelentő kórház a Közép-Tiszavidéken nincs. A térség lakóit Szolnok, Debrecen, Gyöngyös, Eger és Miskolc kórházai látják el 1925-ben. A XIX. század végén, a XX. század elején a gazdaság modernizálódásának elengedhetetlen feltétele volt a kulturális háttér megteremtése, az oktatási lehetőségek bővítése. Ez a folyamat az egykori kis mez óvárosokban, a járásszékhely szintű településeken lassan bontakozott ki. Gimnáziumok, gazdasági szakiskolák, polgári iskolák léte jelentette a középfokú oktatási szerepkört, melyet a vidéki lakossághoz is szóló helyi-körzeti újságok megerősíthettek. A kulturális szerepkör hordozói lehettek még bizonyos, a helyi társadalom szegregálódására utaló egyesületek is (kaszinók, iparos és gazdakörök), melyeknek rendezvényeit a környező települések megfelelő státuszú csoportjai is látogatták. Úgy tűnik, ez az a funkciócsoport, amely a legnagyobb eltéréseket mutatva igazodik a gazdasági fejlődéshez, a települések szerepköréhez. Ebben közrejátszik az is, hogy itt részben az öntevékenységnek van nagy szerepe. A magántőke a lassú vagy esetleges tőkemegtérülés miatt ugyanis elkerüli ezt a szektort: még a leginkább „piaci újságkiadás sem kecsegtet az ilyen településeken gazdasági sikerrel. A nagyobb arányú állami feladatvállalás pedig csak a XX. század elején teszi lehetővé az intézmények telepítését. A polgári átalakulás kezdeti időszakában, 1878-ban öntevékeny egyesületek a Közép-Tiszavidéken szinte csak a központi szerepkörű településeken voltak. Kunhegyesen és Tiszafüreden volt a legtöbb egyesület. Jellemző, hogy Kunhegyesen a város különböző kerületeiben olvasókörök jöttek létre, Tiszafüreden viszont az egyes rétegeket célzó egyesületek (birtokosok vadásztársasága, úri kaszinó), illetve célorientált társaságok (régészeti társulat, tűzoltóegylet) alakultak . 1925-re viszont alapvetően megváltozott a helyzet. Szinte mindegyik településen alakult valamilyen egyesület: általában olvasókör vagy 1924-től kötelezően a levente egyesület (5 . táblázat). Az öntevékeny társaságok térbeli elhelyezkedésében azonban a területi koncentráció továbbra is megfigyelhető, hisz a 253 egyesület több mint 30 %-át a 8 központi szerepkörű település fogadta be. A rétegorientált egyesületek zöme elsősorban a vizsgált központokban jött létre (gazdakör, iparos kör, úri kaszinó, nőegylet, műkedvelő társaságok). Ezen társaságok rendezvényei a vidéki érdeklődőket is vonzották. Különösen érdemes kiemelni a 4 járásszékhely bizonyos egyesületeit (tűzoltóegylet, iparos-, gazdakör) mivel ezeknek a rendezvényeit a környező települések megfelelő társadalmi csoportjai rendszeresen felkeresték. A helyi újságok gyakran beszámoltak ezekről az eseményekről. Ügy vélem, a helyi lapok léte és a korabeli társa138