Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések a redemptus-irredemptus viszony értelmezéséhez a Jászkun Kerületben / 9. o.

fogtak, és az ezer Lovas Katonák kiállításában is segítettek, de mivel a rajok esett summának lefizetésében késedelmeztek, az akkori Nádor Ispánynak rendelése szerint a felfogott földeket (mivel azoknak ki-rendelt váltás szerinti árát le nem fizették) elvesztették, melyek aztán másoknak, olyanoknak adattak, a kik az árát le-tették. A másik rendbéli Irredemptusok azok, a kik sem redemptió idején, sem az ólta magoknak földet nem szerzettek, vagy pedig aztán Zsellérképpen jöttek lakni a Districtusokban, a kik azért Zselléreknek Inquilinusoknak hivattatnak.' Amíg a redemptusság fogalmának meghatározására mindenkor tudatosan törekedtek, addig a nem redemptus elemek elkülönítése már jóval bizonytalanabb volt a Kerületekben, illetve az egyes közösségekben. Mindez annak ellenére jellemző maradt, hogy az irredemptusok is birtokolhattak redempciós földet, a redemptusként való elismerés nélkül, azaz a redemptus és irredemptus rétegek nem pontosan egyeztek a társadalom ténylegesen földet birtokló, illetve földnélküli rétegeivel. Noha a redemptusság mindenkor redempciós föld (tőkeföld) birtoklásához volt kötve, bizonyos birtokhatár alatt származásbeli elkülönülés, illetve különbségtétel is létezett. [. MUNKAVÁLLALÁSI KÖTELEZETTSÉG A társadalmi hovatartozás alapvetően meghatározta, s erőteljesen átszőtte a vagyonosodás, a birtokszerzés, s társadalmi felemelkedés (a felsőbb kategóriákba való átlépés) különböző feltételeit, lehetőségeit is. Minthogy a társadalom „fenntartó erejének a redempciót kivívó, azért rendkívüli áldozatokat hozott (redempciót fizető, katonákat állító), földje, vagyona, mestersége stb. alapján adózó (királyi és kerületi adókat és szolgáltatásokat teljesítő) redemptusságot tekintették , a Kerületek mindig is a birtokos redemptusság alapvető érdekeit képviselték, a iórészt vagyontalan, így a közterhek viselésére csak részben képes, s leginkább csak munkájával szolgáló irredemptusokkal szemben. A nem birtokos irredemptus elemeket a kerületi határozatok idővel szintén a redemptus birtokhoz, illetve az azt birtokló személyhez igyekeztek kapcsolni, mint alkalmas munkaerőt. A birtoktalanok elvileg a Jászkunságban döntően szintén a redemptus birtokhoz kötötten éltek, akárcsak a redemptusok, ez a kapcsolat azonban a tényleges földtulajdont és birtokjogot nélkülözte. 1745 után a Kerületekbe való beköltözést, bejövetelt rendkívül megszigorították. Az idegeneket titokban befogadó gazdákra a Kerületek 1750-ben előbb 12, majd második esetre 24 forint büntetést mondtak ki. Lacházán két év múlva e vétségért a gazdákra 6 forint büntetést, a zsellérekre pedig 60 pálcát szabtak ki, míg a visszaesőkre 12 forintot, illetve 120 pálcát. Harmadszorra mind a befogadó redemptust, 3 KELÉ József: A Jasz-Kunság megváltása. Bp. 1904. 380. 4 Jasz-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (Továbbiakban: SZML) Túrkeve , tanácsi jegyzőkönyvek (Továbbiakban: tan. jkv.) 1750. máj. 1.13. 10