Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

TANULMÁNYOK - Glück Jenő: A német lovagrend a XV. századi Bánságban / 33. o.

tott újjászervezés nyomán szerepük segéderővé zsugorodott, és fegyveres szolgálattal csupán „rendkívüli esetekben tartoztak. Ugyanakkor megnőtt az erődítmények jelentősége és a fenntartásukra igényelt munka mennyisége. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy Redwitz túllépte volna a reáruházott hatáskört. Valójában a légkör romlása Ozorai Pipó idejében fennálló jó viszonnyal szemben a kenézek, illetve a kerületek lakosainak elégedetlenségében rejlik, miután felfogták katonai leértékelődésük jelentőségét és annak a jövőbe bekövetkezhető kedvezőtlen következményeit. Egyelőre a kérdések a sértődések szintjén maradtak, amelyre számos példa létezik. így például Redwitz 1431. augusztus 21-én felpanaszolta a királynak, hogy a megidézett kenézek meg sem jelentek, sőt még megbízottat sem küldtek. Ujabb panasza 1432. március 7-én már azt kifogásolja, hogy az erődítési munkálatokat is megtagadják, sőt „egy kissebb védelem szükségessége alkalmával,,,nem álltak elő." (Valószínűleg egy kisebb török beütésről lehet szó.)

35 Az Al-Dunánál kialakult helyzetet tovább rontotta a török befolyás növekedése Havasalföldön. A törökellenes II Dán bukása után újra trónra került Aldea oda jutott, hogy a Portán fejezte ki hódolatát a szultán előtt. Igaz, nem szakította meg a keresztény államokkal a kapcsolatot, sőt, többek között a brassóiakat is folyamatosan tájékoztatta a dunai törökök terveiről.

36 Az is kiderült, hogy a kelet-európai államok 1431. szeptember 1-én kötött fegyverszünete sem biztosíthat kézzel fogható segítséget a lovagok számára.

37 Végül ők maguk is kapcsolatot kerestek a törökökkel, pl. többek között különleges vadászkutyákat szereztek be a szultán számára.

38 Redwitz és társai a hazatérés gondolatát is felvetették. A nagymester azonban félve Neumárk elvesztésétől, nem hagyta jóvá javaslatukat, hanem újabb 80 hajóst küldött, a lovagok számát pedig 13-ra növelte.

39 A rendelkezésünkre álló névsorból kiderül, hogy közülük ketten a rendhez tartozó papok voltak. Iohann von Wedraw Szörényvár kapitánya lett, mellette ketten gazdasági ügyek intézésére kaptak megbízást, Orsován Erben Hawg parancsnokolt. Gorynban Caspar Göcz volt az erődítmény élén, míg Niclas Mochburger a helyőrség kérdéseivel foglalkozott. Pozsesenan Peter Herbichler vezette a várvédelmet. Nem ismerjük Oswald Weyler beosztását, míg Joszt von Gundifingen „toronymester címet viselt. Ebből arra következtettünk, hogy az erődítési munkálatokkal kapcsolatos szakember volt. Albrecht von Ulmen „halászmester" Pecz székhellyel végezte feladatait. Összehasonlítva ez újabb névsort a kezdeti állománnyal, megállapíthatjuk, hogy a papok száma egyről kettőre nőtt, eltűnt az erdőmester, és a segítségül érkezettek NEMOIANU, Al. 1975. 383-384. Hurmuzaki, Documente I/II. K. 565. No. 472. BOGDAN, loan: Documente privítoare la relajüle Tárii Románejti cu Brasovul si cu Tara Ungureascá In sec. XV-XVI. I. K, 1413-1508. Bucuresti, 1905. 49-52.; GÜNDISCH, Gustav: Die Türkenumfälle in Siebenbürgen bis zur Mitte des 15 Jahrhunderts, Jahrbücher für Geschichte Osteuropas. II. évf. 1937. 402-403. Berlin, XVII. a. 194. e., XXIV. a. 366., XXIX. 59., XVU. a. 84. Uo. II. 87. Uo.vm.a. 46. 41