Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Gyárfás István: a jász-kunok története / 381. o.

palánk, a hatvani vár, ellenben a töröké lett Eger ... A jászok, ahogy lehetett, rendezgették ősi birtokaikat, kir. adományokkal erősítették meg, sőt új szerzeményekkel gyarapították. Javukra vált, hogy 1608-tól kezdve 60 éven át mindig volt nádora az országnak, s ez, mint egyúttal az ő főkapitányuk, telhetőleg buzgólkodott érdekükben. Évente 3000 arany tiszteletdíjért tartozott a jászkunokat szállásaikon szabadságaikban és kiváltságos jogaikban megvédeni ... maguk helyett, de csak saját nádorságuk idejére, nádori főkapitányokat neveztek ki, így pl. Thurzó György Keczer Endrét... 1665-ben az országgyűlés a nádortól tette függővé ezt a főtisztséget ... A jász- és nagy-kun szállások csakhamar lakottabbá lettek; 1647-ben pl. 15 népes község volt a Nagy-Kunságban, 11 a Jászságban; a Kis-Kunságban ellenben csak 5 ... A Jászkunság 1594 óta, mikor török kézre jutott, elvesztette közigazgatási függetlenségét s a Kis-Kunságot Pesta Nagy-Kunságot és a Jászságot pedig Heves megyéhez csatolták. A jászkunok azonban nem akartak fizetni a megyére, ... 1682-ben Esterházy nádor is kivette a kunsági falvakat a megyéhez való adófizetés és a megye hatósága s védelme alól, amiben letette a kerület önálló törvényhatósággá való átalakulásának alapját..." „Wesselényi nádor halála (1667.) után régi gyakorlat szerint a magyar kamara kormánya alá került a Jászkunság, a kamara által kinevezett külön főkapitány, Andrássy Miklós legalább itt enyhíteni bírta a 14 évig tartó önkényuralom túlkapásait, sőt borzalmait. Már 1669-ben behatóan megvizsgáltatta az állapotokat s a nyomor ezer jelét tárta föl." „1685-ben Szolnok, 1686-ban pedig Buda is a keresztény kézre került ugyan s a Jászkunság ezzel végképpen felszabadult a török igája alól; de egyúttal még azon (1686.) évben kimondta a szepesi kamara, hogy a mostani hadjárat tömérdek költségei miatt haszonbérbe adják vagy örökösen eladják a magyar kincstári jószágokat. S e nyilatkozatban találjuk első nyomát azon intézkedésnek, mely 16 év múlva a jászkun-kerületeknek a német vitézi rend részére örök áron való eladását eredményezte." így sűrítette össze Márki Sándor a 436 lapot kitevő negyedik kötet tartalmát és megállapította: „Roppant szorgalommal végzett levéltári s irodalmi kutatások alapján foglalta azt össze a boldogult szerző. A budapesti kamarai s a jász -kun-kerületi levéltár voltak fő forrásai. Annyi adatot hordott össze belőlük, hogy szinte lehetetlenné válnék ellenőrzésük, ha a szerzőnek aggodalmas pontossága már előre bizalmat nem keltene irántuk ... " „A jászkunok ezen másfélszázados történetében aránylag csekély számúak az ú.n. csattanós események, s fő érdekét a lakosságnak belső fejlődése és a török hódoltsághoz, valamint a királyhoz és a végbéliekhez való viszonya képezi. Az események megértetése végett, szakítva szűkkörű helyi érdekeivel, itt-ott valóságos országtörténetté bővül ki e monográfia, s azon címen, hogy a nádorok egyúttal jász-kun főkapitányok voltak, ezeknek megválasztása körülményeit is részletesen szokta elbeszélni. - S itt kritikusan fogalmaz Márki Sándor, megállapítva, hogy a szerző - Adatainak sokféleségével annyival inkább zavar, mert szorosan időrendben közli azokat, s így a legeltérőbb elemek kerülnek egymás mellé. Fontosat és kevésbé fontosat egyaránt a szövegben tárgyal s a megkülönböztetésnek ezen hiánya itt-ott ki is zökkenti az előadásnak ama nyugodt és biztos modorából, mely munkáját általában véve jellemzi. Elbeszélésében nincs szenvedély, de annál inkább megfelel ez a kor egyetemes, pana395