Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Gyárfás István: a jász-kunok története / 381. o.

szos hangulatának. Vonz anélkül, hogy mestere volna az irálynak s megragad, pedig nem hajhássza a hatást." „Szívesen vettük volna az eseményeknek határozottabb középpontok köré való csoportosítását — mondja a monográfia szerkezetéről Márki Sándor —, mert így néha igazán fáraszt az olvasás; másrészt azonban el kéli ismernünk, hogy szerzőnk, ki Horváth Mihály iskolájának legérdemesebb tagja, az eseményeknek ily mesterséges elrendezés híjján is helyes képet adott az általa felölelt korról. „S talán nem szabad mellőznünk azt sem, hogy itt, hol teljesen megbízható történeti adatokkal áll szemközt, merőben hiányoznak azok, a bírálatot gyakorta kiváltó föltevések, melyekben az egész első s részben a második kötet is bővelkedik. így tehát, míg örömmel üdvözöljük a tárgy iránt való meleg szeretettel írt eme kötet megjelenését, óhajtva várjuk a már jelzett ötödiket is, melyet két vármegye hazafisága, az özvegy szeretete és két jó barát kegyelete juttat kezeink közé, hogy a nyilvánosság előtt is befejezzenek egy nagy művet, mely Gyárfás munkás életének legszebb alkotása. A Gyárfás stílusáról írottakat: „Vonz anélkül, hogy mestere volna az irálynak, s megragad, pedig nem hajhássza a hatást," igazoljuk a kötetből vett példával. 1682-ben Apafy seregével — Ibrahim budai pasa levelére — hozzáindult, útjukról Mikó János a felcsikiek hadnagya naplót vezetett: „Apafy ... augusztus 26-án kelt át a Tiszán Szolnoknál, s 28-án Jászberénybe érkezett;" még az nap - mint írja Mikó - ,, voltam a jászberényi templomban, és Haller Pál uram ő nagysága és Apor Lázár is jöttek, ott ettünk fölöstököt, ott láttam az Le end (Lehel) kürtjét, mely ly el megölte volt az királyt? Gyárfás ehhez hozzáfűzi: „E néhány sor igen fontos adatot tartalmaz a jászok ma is meglévő ereklyéje, a Leél kürtre nézve; mit erről a régibb korból tudunk, az csak hagyomány, itt egy szemmellátó hiteles tanú emlékezik arról, s már akkor, ezelőtt 200 évvel, hozzá volt kötve a kürthöz ama hagyomány, hogy Leél ezzel ölte volna meg a királyt. Sajnálni lehet, hogy Mikó e kürt részletesebb leírásába nem bocsátkozott, főleg arra nézve: fel volt-e ez még akkor — a hagyomány szerinti - drága kövekkel díszítve?"

44 Az 1682. évi rövid, de precíz naplójegyzetből még azt is megtudhatjuk, hogy akkor még nem élt a kürt öblös üregébe helyezett ezüstpohárból borral való kínálás szokása, mellyel az arra érdemes vendégeket tisztelték meg, mert Mikó azt is feljegyezte volna. 2. A jász-kunok történetének fogadtatása és utóélete Jász-Nagykun-Szolnok megyében A négykötetes monográfia egyes kötetei megfeleltek annak a várakozásnak, hogy a Jászkunság minden részében hozzáférjenek az iránta érdeklődők. A fentiekben közölt sajtómegnyilatkozások pedig azt is érzékeltetik, hogy nemcsak az érintett jászkun települések fogadták örömmel — a Horváth Péter 1801-es latin nyelvű és az 1823-as magyar nyelvű kismonográfiája után hetven évvel megjelent — monumentális művet, melyről a korabeli történeti szaktudomány — mint láthattuk is — nagy elismeréssel szólt. 44 GYÁRFÁS I. IV. köt. 407. 396