Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)
ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Gyárfás István: a jász-kunok története / 381. o.
ségek." 24 Gyárfás a sokféle vélemény után megfogalmazza a maga álláspontját: „a fentebbi árkolatokra ezek folytán bízvást kimondhatjuk, hogy ezek nem a rómaiak által készíttettek, hanem az e vidéken egymást felváltva lakó nomád néptörzsek egyike vagy másika által, s mivel hiányzani látszik bennök bizonyos rendszer, talán nem is egyidőben s ugyanazon nemzet által, hanem egyik egy, másik más által újból, vagy saját céljaikhoz idomítva, javítva, hosszabbítva ásattak ... 2S Fodor Ferenc a Jászság életrajzában az avarokkal hozza kapcsolatba a Csörszárok készítését. S mit mond róla ma a tudomány? Soproni Sándor régész 1969-ben az Archeológiai Értesítőben írt tanulmányában a IV. sz. végére teszi a Csörszárok építését, miután Patay Pállal végigkutatták és bejárták a sáncrendszert, helyenként ásatást végezve és a datálást a sánc alatti és az árok melletti római pénzekkel alátámasztva, arra a megállapításra jutottak, hogy a munkát a szarmata nép végezte, de a rómaiak irányításával. 26 Bóna István inkább a IV. sz. első negyedét tartja hitelesebbnek. A történet kiegészítésére Gyárfás egy olyan népmondát is használ, melyet Székely István a XVI. sz. közepén írt világkrónikájában is leír. Gyárfás István idéz Tompa Mihály „Csörszárka' című népregéjéből, 27 mely a nép ajkán a Lehel-mondához hasonlóan különösen a Jászságban és a szomszédos térségben széleskörűen ismertté vált: „Borsod és Heves határán a sík vidéken egy vén ároknyomot, mint órjás ekétől szántott barázdautat, hogy mikor ki hányta fel? az eltűnt századok homályiban vesz el. Gyárfás így sűríti a rege mondanivalóját: 28 „a longobárdok királya, Rád uralkodván Pannóniában, Csörsz ifjú avar királlyal szövetkezve verte meg az ellenséget, s harcdíj fejében az ifjú király Rádnak tündérszép leányát, Délibábot kérte. Rád Csörsznek birtokára vágyván, hogy tőle lehetetlent kívánjon, azt válaszolá: „elnyered Délibábot, ha őt Tisza melletti lakhelyedre azon úton, melyen jöttél, vízen viszed haza. Csörsz haza ment, s azonnal számlálhat a ti an népével el kezde ásatni a Tiszától a Duna felé egy nagy árkot. Már jó előre haladt a munka, midőn egy vészes éjszakán az ég tüzes villáma Csörsz királyt agyon sújtá ... Az árok félbemaradt, Délibáb bánatában meghalt, s ma is ott lebeg tűnő szárnyain Csörszárka felett." Gyárfás végül mondanivalóját Tompa Mihály soraival zárja: „Az ároknak tövénél Ároktő most is áll Borsodban a Tiszának fűzlepte partinál, s a hely, hol véget ére, néptől megszállva lőn, épülvén Árokszállás az áldott síkmezőn. A monográfia második kötete három év múlva 1873-ban látott napvilágot. Hoke Lajos értekezése a Pesti Napló 1857. augusztusi számában, ROMER Flóris: Muregeszeti Kalauz, 80. old. és SZÉKELY János: Chronica ez világnak jelös dolgairól. 1558. 139. old. 25 GYÁRFÁSÉ I. köt. 1870.582-583. 26 SOPRONI Sándor: A Csörszárok. In: Archeológiai Értesítő', 1969.43. és a köv. oldalak.; BÓNA István: Magyarország története. 2. köt. 1584. öld. a Csörszárok készítését a IV. sz. első negyede elé teszi, mivel a II. negyedben már germán népek is megtelepedtek a kérdéses területen. 2 7 TOMPA Mihály: Népregék. 5 26 -5 6 8. 28 GYÁRFÁS 1.1. köt. 1870. 564-565. 387
