Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Gyárfás István: a jász-kunok története / 381. o.

tulását megelőzött legrégibb időkben leginkább Kolbászi kúnszék nevét, s pecsétjén a Kolbász városi kecskebak címert viselte; úgy a székhely Karcagra tétetvén át, mivel a „szék nevezet a szokásból lassanként ki kezde menni, a székhelyül választott Karcag megnevezése mellett csak a „Nagy-Kúnság' név, s ennek pecsétjére Karcag városának bárány-címere vétetett föl. Azt állítom tehát, hogy még Rakamazon is használt pecsét volt az, amelyet a Nagy-Kunság mindjárt akkor, midőn 1683 után Karcagot választották székhelyül, ké­szíttetett, és így ennek készítése az 1684—85-ik év körül lehetett; mert a kolbászszéki pecséten még a „sedes-szék szó áll, s a székhely neve Kolbász, és a „kun név egysze­rűen említtetik; a rakamazi pecséten pedig az elavult „szék szó helyett már a „Nagy­Kúnság, az ősi kiváltságos köz-tehermentesség nyilvános biztosításául a „nemes elő­szóval megtoldva, és a székhely Karcagszállás megnevezésével fordul elő. A rakamazi pecsét azonban, bár még 1709-ben meg volt, hihetően a nagy-kúnoknak Rakamazról mai lakóhelyeikre való visszaszállását —, tehát 1710 vége felé elveszvén; a visszatelepe­déskor készíttetett a Karcagon ma is meglévő régi nagykunsági pecsét, melynek átmé­rője, alakja, címere teljesen hasonló a még Rakamazon használtéhoz, felirata is ugyanaz csak a székhely Karcagszállás megnevezése hagyatott el... Gyárfás 1874-ben újból gazdagítja a „Jászkunsági községi pecsétek a 17. század­ból címmel a magyar pecséttanban a jász-kun vonatkozásokat. 22 Unikumnak számít a Kolbászszék pecsétje 1660-ból, s mellette sorakoznak még Karcag, Jászberény, Jász­árokszállás, Jászkisér, Kiskunhalas, Kunszentmiklós, Szabadszállás pecsétjemek leírá­sai is. Gyárfás monográfiájának első két kötetéről a fentiekben említettük a jász-kun őstörténettel kapcsolatos fenntartásokat, megjegyezve azt is, hogy a szerzőt valóság­érzéke, sokoldalú forráskutatása és reális történetírói munkamódszere sokszor átsegí­tette az akadályokon. Erre jó példa a Csörszárok eredetét vizsgáló részletes elemzése. A római, hun, avar készítés eldöntéséhez nemcsak az írott forrásokat használja, hanem Bedekovich Lőrinc 1782-ben készített térképét is, amelyen fel van tüntetve az Árok­szállást átszelő Csörsz árka, az Apáti közepén áthúzódó „Kis árok és az Ecseg pusz­tán, Túrkeve, Öcsöd, Kungyalu, Félegyháza, Halas mellett húzódó „Ördög árok. 23 Felhasználta még Hőké Lajos 1857-es újságcikkét, aki a római eredet mellett voksolt, Ró mer Flóris Műrégészeti kalauzát, aki inkább avarnak tartotta, Székely István 1558­as, Göncön nyomtatott krónikáját, mely a Csörszárkot „még Attilának előtte ... mi­kor itt különb-különb nemzetek lakozának" korból származtatja, s mivel ugyanő ki­mondja, hogy az árokkal „nem a magyarok éltének, hanem az ő elöttök való nemzet­22 Századok, VIII. évf. 10. szám. 1874. december. 719-722. Megjelent HORVÁTH Peter: Commentatio ... 1801-ben nyomtatott j aszkun történeti munká­ja mellékleteként. A térképet Karács Ferenc metszette — az aláírás szerint - „1802-ben" Pes­ten, így ez a kötéskor kerülhetett az 1801-ben nyomtatott könyvbe. Még egy megjegyzés a térkép dátumáról. Bedekovich Lőrincnek a térképre rajzolt címeres kronogramja (évszámrejtő felirat) szerint a térkép húsz évvel korábbi, 1782-es állapotot tükröz. 386

Next

/
Oldalképek
Tartalom