Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

ADATTÁR - Oroszi Sándor: A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Erzsébet királyné-emlékligetek és -ültetvények / 349. o.

mételt elrendelései nyomán létesültek epreskertek, mint a települések „zöldövezetének" apró szigetei. Az 1896. évi és az 1898. évi akció azonban az eperfaültetéstől lényegesen különbözött. Elsősorban nem haszonfákat, hanem esztétikus, lehetőleg hoszszúéletű fajokat, kimondottan szépészeti céllal kívántak ültetni. Az Erzsébet-ültetvények létesítését meghirdető, 71.544/18981.1 -a. FM. számú rendelet kilátásba helyezte a fásításokhoz igényelt facsemeték ingyenes biztosítását. Miként a millenniumi fásítások esetén, ekkor is milliószámra adták ki a facsemetéket a fásítani szándékozóknak. Az államerdészeti csemetekertekből főleg a fenyőfélékre, illetve a (magastörzsű) fácskákra, suhángokra vonatkozó igényeket igyekeztek kielégíteni. Ugyanakkor jelentős számban kerültek ki a csemeték a városi, községi kertekből, illetve a magánuradalmakból is. Az államerdészeti csemetekiutalást a fásítani szándékozóknak kérvényezniük kellett. (Ez a gyakorlat a kopárfásítások, illetve a két világháború közötti időszakban az alföldfásítási akció során általánossá vált.) Például Jászalsószentgyörgy 1899 szeptemberében azzal a kéréssel fordult a földművelésügyi miniszterhez, hogy hársat, vadgesztenyét, tölgyet és platánt utaljon ki - lehetőleg „magastörzsű fákat - a létesítendő Erzsébet-liget céljaira. A legközelebb eső, budapesti állami erdőhivatal csemetekertjeiben ilyen fafajok nem fordultak elő. A miniszter így a liptóújvárí erdőőri szakiskola csemetekertjéből kért fácskákat azzal a szigorú meghagyással, hogy „az ültetők csak a szállítási költségeket viselhetik."

4 (A megrendelés teljesítéséről, illetve a fák további sorsáról nem tudunk). A fafajok kérdésénél maradva megjegyezzük, hogy az alföldi köztereken, közparkokban ekkor jelentek meg nagyobb számban a fenyők. Az elültetett fák - miként majd Karcag példáján látjuk — jelentős része nem bírta a szélsőségesen száraz éghajlatot, kipusztult. Ekkor vált kedveltté a vadgesztenye és a platán, bár ez utóbbiról nem nagyon tudták, hogy lehetőleg nedves, kedvező vízjárású helyre kell ültetni. Néhol — ártereken - füzeket ültettek, s tölgyféléket. A piramis alakú tölgyek és a szomorúfüzek viszont közparkokba kerültek. Az utcára több helyen ekkortól kezdődően ültették a gömbakácot, továbbá a juhar-, hárs- és kőrisféléket. Szintén kedvelt fának számított a jegenyenyár, amely sajátos hangulatot kölcsönzött a megye településeinek, útjainak. Akácot és eperfát a gazdasági haszon és a könnyen beszerezhető csemete miatt szinte mindenhol ültettek. Kengyelen néhol már egyesek a birtok körülfásítására törekedtek. Ez az elrendezés a későbbi, 1923. évi alföldfásítási törvény nyomán kibontakozó alföldfásítási akció egyik céljával vág egybe: a szántóföldeket, réteket, legelőket lehetőleg körül kell fásítani. A díszfákon kívül jelentős számban ültettek még gyümölcsfákat is. Ezek JászNagykun-Szolnok megyében ritkán kerültek az utcára, inkább a majorok, tanyák melletti gyümölcsösökbe, tehát kimondottan a gazdasági haszon reményében. Mindez természetesen nem zavarta az ültetvények kegyeleti jellegét. Az Erzsébet királyné-emlékültetvények létesítésének csak a kezdő időpontját tudjuk, az akció végét nem. Századunk első éveiben ugyanis folytatódott a munka. 4 Magyar Országos Levéltár K-184. 1899-l/a-319. (76.194/1899.). 350