Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

ADATTÁR - Bagi Gábor: Adalékok Kossuth Lajos és Illéssy János barátságához / 337. o.

si szerveinél viselt különböző hivatalokat. 1824-ben, apja nagykun kapitányi címről történő lemondása után ugyan még csak kerületi vicefiskális, de 1828-ban József főherceg nádor ajánlására már ő is nagykun kapitány.

4 Az 1830-as országgyűlésen a Kerületek első országgyűlési követeként vett részt, s itt V. Ferdinánd magyar királlyá koronázása alkalmából — nem utolsó sorban családja évszázados hivatalviselése s dinasztia iránti hűsége miatt is — aranysarkantyús vitézzé avatták.

5 Illéssy János politikai pályafutásának első jelentősebb szakasza az 1832/1836-os országgyűlés első két évéhez köthető. A viták során a feudális viszonyok felszámolásának következetes híveként szerzett magának hírnevet. Tevékenységét kezdetben megkönnyítette, hogy a feudális viszonyoktól mentes Jászkun Kerület követi utasításai alig foglalkoztak a polgári átalakulás országos kérdésköreivel, s így ezekkel kapcsolatban jórészt saját álláspontját fejthette ki. Változás csak 1834 februárjában következett be. Ekkor Illéssy a Jászkun Kerületben élő nemesek feletti ítélkezés ügyében kirobbant alsótáblai vitában nem tudta a megyei követek zömével elismertetni azt a Jászkunságban meglévő, s törvény előtti egyenlőségként értelmezett jogot, miszerint minden kerületi lakos felett - beleértve az egyetemes magyar feudális jog szerint kizárólag a királyi ítélőszék alá tartozó nemeseket is — a helyi bíróságok, illetve a nádori bíróság ítélkezik. A nemesek feletti külön ítélőszék elismerése a későbbiekre azt is előre vetítette, hogy a jászkunok közteherviselési elvének rovására a helyi nemesek más, országosan általánosan élvezett előjogaikat — adómentesség - is megkísérlik majd érvényesíteni.

6 A Jászkun Kerület XIII. századra visszanyúló privilégiumait, s 1745 óta érvényes jogrendjét súlyosan érintő kérdésben elszenvedett vitathatatlan vereség miatt a Jászkunságban sokan Illéssy egész követi tevékenységét támadni kezdték azzal, hogy elsődlegesen törvényhatósága érdekeit kellett volna képviselnie, s csak ezek függvényében véleményt nyilvánítania az országos kérdésekben. E sajátos helyzetet használta ki József nádor, aki a konzervatív többségű főrendi tábla segítségével a feudális eredetű, ám sok tekintetben haladó privilégiális elvek mellett fellépve a vitát mégis a jászkun érdekeknek megfelelően döntötte el, ám ugyanakkor a „veszedelmes nézeteket valló" Illéssyt a Nagykunságot pusztító árvizek, s egyéb indokok alapján az országgyűlésről való távozásra hívta fel. Dléssy János az adott helyzetben engedni kényszerült, mivel a partikuláris szemléletű Kerületekben még nem volt semmiféle számottevő csoportosulás, melyre mint a nemzeti kereteket és igényeket világosan látó személyként támaszkodhatott volna. Fellépésével, következetes politikai látásmódjával a Kerületekben legalább egy jó évtizeddel megelőzte korát, de talán az alsótábla eszmeileg még meglehetősen heterogén reformer csoportjainak átlagos szemléleti szintjét is Uo.; valamint Jasz-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (Továbbiakban: SZML) Jaszkun Kerület Közgyűlési iratok (Továbbiakban: JKK Kgy. ir.) 1824. 2. Fasc. 1276. és 1793. sz.; Uo. 1828. 6. Fasc. 190. és 2. Fasc. 532. sz. Lásd: 2. sz. jegyzet. BAGI Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések. In: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei, 47. Szolnok, 1991. 93-102. 338