Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)
ADATTÁR - Kiss Z. Géza: Adatok és szempontok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei népcsoportok bácskai beköltözéséhez / 275. o.
de az emberekről való gondoskodásnak itt megfogalmazott rendszere, II. József telepeseire is vonatkozott. Ismerete a német kincstári települések tanulmányozói számára elengedhetetlen, de a jászkun települések kutatói is nehezen nélkülözhetik azoknak az éveknek a kutatásában, amelyekben a betelepülők élvezhették a „telepes státus előnyeit. A közlés szükségessége indokolt tehát, de annak módjával kétféle igényt kívánunk kielégíteni. A magyarok részvétele a kincstári telepítések folyamatában csak anynyi szerepet kapott, mint a mondat végén a pont, ezért kutatói számára elégnek tűnik egy bővített regeszta. Németül tudó olvasóinkat azonban nem kívánjuk megfosztani attól a gyönyörűségtől, hogy a magyar, soknemzetiségű talajon keletkezett, német logika szerint fogalmazott, segédigékkel és jelzőkkel dekorált szöveget tanulmányozhassanak. Nem tudjuk, hogy szerzőnk járt-e magyar iskolába, vagy csak a bácskai politikai közélet latin nyelvéből szemelgetett, de magát egy németesített és egy valódi latin szó összekapcsolásával „impopulationsprovizor -nak nevezi, segédje viszont nem spanus, nem is Gespan, hanem „ispán. A hivatal, amelynek helyi képviselője, ő nála „Hungarischer Hofcammer, latin szó, vagy kifejezés elé könnyedén kerül német névelő (Unkosten des Aerarii; ausser dem onere currenti), egyszerűbb esetben: „dem Notario. A nyelvi sajátosságok mellett különös ízt kap e szöveg azáltal, hogy fogalmazója a bürokratikus utasításokat személyes példával ötvözi, s mintegy magára és helyettesére mutatva beszél a telepítési tisztviselők kötelességeiről. Az 1763. július 22-én, Apatinban, a telepítések kereskedelmi központjában kiállított dokumentum 25 pontot tartalmaz. Bevezetője alázatos hódolat az országai jólétét szemmel tartó uralkodó iránt, aki a telepítések kezdeményezése céljából kibocsátotta a már említett, 1763. február 254 szabályzatot, amelynek szellemében nevezték ki a telepítés ügyi tiszttartót (tovább: tiszttartó) és helyettesét, az ispánt. Ezt követően hangsúlyozza az elöljárók személyes példamutatását, és azt, hogy a Magyar Udvari Kamarától az adminisztrátoron, tiszttartón át az ispánig terjedő hierarchiában, a magasabb szerv utasításait „mit schuldigem Respect" kell teljesíteni. Matthaeus Fuchs felfogása szerint a telepest kezdettől úgy kell gondozni, minta frissen ültetett fát, s oltalmazni kell minden csapástól. Ezt akkor a legkönnyebb elérni, ha azonos nemzetiségű és civilizációjú emberek közé kerül a telepes. Visszatér még (a 20. pontban) a világi községszervezés, egyház- és iskolalétesítés fontosságának kérdéseire, pedig a 18. század derekán senki sem tudhatta még, hogy 1848 és a 20. század nacionalista viharaiban, csak az egy nyelvű és egy vallású közösségek tagjai tudják megőrizni nemzeti identitásukat, újjáteremteni megtartó közösségeiket. 21 A külföldi telepesek elosztása, a Zomborban székelő adminisztrátor utasítása szerint Apatinban történik. Itt válogatják szét az iparosokat azoktól, akik paraszti életmódot vállalnának a telepítendő falvakban. Indulás előtt azonban minden telepes vallását, hazáját, foglalkozását, családi állapotát be kell jegyezni egy főkönyvbe, s azt, hogy hova szándékozik letelepedni. Ezután kapja meg az igazoló levelét, amellyel annak a helységnek a bírójánál kell jelentkeznie, ahol letelepedni szándékozik. A szétosztás pontosságát a folyamatos gondviselés fontosságának hangsúlyozása 21 A jaszkun telepesek német—szerb szomszédaikkal való együttéléséhez: KISS Z. Géza: Zounuk 5. Szerk.: BOTKA János. Szolnok, 1990. 76-80., 82. 279
