Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

TANULMÁNYOK - Vincze Sándor: Néhány iskolázottsági konzekvencia Jász-Nagykun-Szolnok megyében az 1990. évi népszámlálás adatai alapján / 185. o.

Ebből kiolvasható, hogy növekedési gyorsaságbeli előny ide vagy oda, a megyében még 1990-ben is magasabb az analfabéták %-a az országosnál, kevesebb az általános iskola 8. osztályát, a középiskolát, ill. a felsőfokú iskolát végzettek %-a. Az a dinamikai előnyünk, mely 1970 óta egységesen minden iskolatípus elvégzése tekintetében jellemzőnk, csak azt jelenti, hogy a változás felzárkóztató jellegű volt, de még nem értük utói e fontos mutatók egyikében sem az országos szintet. Az 1976-os nagyívű célkitűzés tehát egyetlen előbb tárgyalt iskolatípus tekintetében sem teljesült. Szerény eredményként meg kell elégednünk azzal, hogy a legmagasabbként csak 8 osztályos általános iskolai végzettséggel rendelkezők részaránya (31,7 %) tekintetében jól megközelítettük a 32,0 %-os országos arányt. Van viszont egy terület, ahol már 1980-ban is „holtversenyünk" volt, 1990-re pedig határozott előnyünk alakult ki, ez pedig a szakmunkásképzés területe (12,8 % az országos 12,6 %-kal szemben). Az, hogy ez a szakmunkásképzés javára eltolódott képzési szerkezetünkkel függ össze, nyilvánvaló. Ez az eltolódás viszont még 1990/9l-ben és 1991/92-ben is megvolt, amint azt korábban említett írásomban igazoltam.

4 Ez bizony kedvezőtlen és az irányítás korabeli szándékaival is ellentétes változás volt. Túlzottan megnőtt megyénkben a szűk szakképesítést szerzettek aránya, ami kétségtelenül elhelyezkedési, alkalmazási és beilleszkedési nehézségek indukálója lenne még akkor is,

5 ha más okokból közben nem növekedett volna így meg a munkanélküliség. A bekövetkezett változások után pedig sajnos azt a perspektívát hordozza, hogy tulajdonképpen „természetes" következménynek kell tekintenünk, hogy a megyében az országos átlagot is meghaladja a munkanélküliségi ráta. Megítélésem szerint egyértelműen a megye lakosságának közelmúltbeli iskolázottságával és társadalmi összetételével függ össze, hogy a köztudat a középfokú intézmények közül ennyire a szakmunkásképzést favorizálja. (A változás — kényszerből — azonban a kapuk előtt van a szakmunkásképzés elkerülhetetlennek látszó visszaesése formájában.) A 3. sz. táblából — ha kis szám is — vegyük észre, hogy 1990-re a középfokú szakiskolásaink %-os részaránya visszább esett az országosnál. Ez azt jelenti, hogy gépíró-iskolásunkból, egészségügyi szakiskolásunkból lehetne több. (Ha megalapozottak az országos képzési arányok — ami persze nagy kérdés!) Ez a szám a következő népszámlálásra azonban biztosan meg fog változni. Nem azért, mert gépíró-iskolásunk vagy egészségügyi szakiskolásunk lesz több, hanem mert a megye olyan nagy számban hozta létre az utóbbi években speciális szakiskoláit. Az iskolázottsági megoszlás országos—megyei összevetése azonban a %-ok elérésével önmagában nem fejezi ki eléggé a megye adott iskolatípus elvégzésében való elmaradásának (vagy előnyének) mértékét. Erre a célra alkalmasabb az a táblázat, mely a különbözően iskolázottak megyei kvótáját tartalmazza. Ez a 4. sz. tábla. 4

VINCZE S. 1992. 21. KOZMA Tamás: Művelődési városközpontok. Munkaközi anyag. Kézirat. MTA Pedagógiai Kutatócsoport, Bp. 1979.23. 189