Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

TANULMÁNYOK - Botka János: Túrkeve címere / 117. o.

BOTKA JÁNOS TÚRKEVE CÍMERE A helytörténet fontos és sajátos területe az önkormányzati jelképek feltárása, tartalmi-formai jegyeinek értelmezése és magyarázata. A legjelentősebb ilyen jelkép az önkormányzati címer. A városi és községi címereknek jóval nagyobb a jelentőségük, mint az megtekintésük pillanatában gondolható, hiszen e jelképerejű szimbólumok képi formában hordozzák az adott település meghatározó sajátosságait, szellemiségét, történeti útjának tömör összefoglalását, s csaknem mindig kifejeződik bennük az egymást követő nemzedékek közel azonos érzelmi kötődésének folytonossága is. A városi és községi címerek legrégibb megjelenési formája a pecsét (sigillum). fgy e címerek tanulmányozása elválaszthatatlan az önkormányzati pecsétek feltárásától, rajzok, képek vizsgálatától, sőt figyelem fordítandó a helyi egyházak és a legjelentősebb birtokos családok jelképeinek áttekintésére is. A városok után a falvak és mezővárosok pecséthasználata a XV. században vált általánossá. A pecséteknek megerősítő, hitelesítő szerepük volt, a korai időkben a sajátkezű aláírásoknál is fontosabbnak tartották őket. Köriratuk szövegét, a pecsétkép rajzolatát a készíttető jelölte ki, akinek leginkább alapvető érdeke volt az egyedi forma, az egyértelmű megkülönböztethetőség. így a települések is a legkülönbözőbb pecsétképeket vésették pecsétnyomóikba (tipárium). Ezek közül azonban csak kevés lett a heraldikailag szabályos, pajzsot és díszeit is tartalmazó címer. Többségük inkább címerszerű képnek vagy egyszerű pecsétrajznak nevezhető. Kezdetben a rajzolaton volt a hangsúly, mivel a köriratot csak kevesen tudták elolvasni, tehát a települést mindenekelőtt a választott pecsétkép azonosította. Később, különösen a sigillumok hitelességének vizsgálatánál már fontos szerep jutott a körirati résznek és a megpecsételt írás tartalmi jegyeinek is. A magánszemélyekhez hasonlóan a falvak és mezővárosok (oppidumok) pecsétkészítését, pecsétképeik (címereik) változtatását felsőbb vagy földesúri megkötések századokon keresztül nem korlátozták, ezáltal az önkormányzati és magánpecsétek tarka sokfélesége szolgálhatta az egyre erősödő hitelesítő tevékenységet. A jelen dolgozat arra vállalkozott, hogy hiteles adatok felhasználásával bemutassa Túrkeve város pecséthasználatának legfontosabb állomásait, illetve címerváltozatait 1713-tól 1990. december 20-ig: az eddig ismert legrégibb városi címeres pecsét előfordulási évétől a 732 éves település „jelvényeit alkotó rendelet elfogadásáig, A feldolgozás minden esetben pontosan megjelöli a levéltári előfordulás helyét, a pecsétnyomókkal dolgozó korabeli személyeket, városi elöljárókat. Tájékoztatni törekszik a sigillumok, ill. a címerek megalkotásának és gyakorlati alkalmazásának történelmi-társadalmi hátteréről is, hiszen a címertörténetet a város históriája fontos részé117