Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

TANULMÁNYOK - Botka János: Túrkeve címere / 117. o.

nek tekinti. 1. Címeres pecsétek 1713-1845 Túrkeve az egyik legrégibb Szolnok megyei település. Első okleveles említésekor — 1261-ben — már egyházas falu, s szomszédainál lényegesen nagyobb hely, IV. Béla ezen oklevele Kevegház alakban rögzíti nevét az egri püspök birtokai között. A püspökségnek Szent László adományozta Túrkevét több szomszédos faluval együtt. 1630-tól a Nagykunsághoz tartozó kun jogú községnek minősül. Lakói a XVI. és XVII. században több ízben elmenekülnek, otthonuk elpusztul. A legnagyobb megpróbáltatásokat az 1683 és 1699 közötti évek jelentették, s az utolsó tatár-pusztítás nyomán teljesen lakatlanná vált. A Pentz-féle kamarai conscriptio is csak földrajzi leírását tudta megadni, a kincstár ennek ellenére a Nagykunság részeként 1702-ben eladta a Német Lovagrendnek.

1 A következő néhány évtized is sok viszontagságot és nehézséget okozó periódusa volt a település történetének. Ezek az esztendők ugyanakkor valamivel mégis fontosabbak és emlékezetesebbek a korábbiaknál és a későbbiek egy részénél is, hiszen az akkori Túrkeve szorgos, áldozatkész lakosságát - bizonyíthatóan - egyértelmű kontinuitás kapcsolja a mai nemzedékekhez. S ez a kapcsolat jelenleg is áthatja és táplálja a városhoz való kötődést és növeli az érte érzett felelősséget. A XVIII. század első évtizedei az a periódus, amikor a régi kedves romokon a mai település kezdetei valójában kiformálódnak, amikor a megtelepült lakosság újra birtokba veszi a tájat, ahol majd a lehetőségek és az ott élők akarata és érzülete megteremti a későbbi sajátos túrkevei örökség alapjait. Az első családok 1707 körül érkeztek - főként Szabolcsból — a kevi pusztára, mely valójában csak 1711-ben népesült be. Ekkor alakult községgé is.

2 Az új népesség a község és a földesúr (Német Lovagrend) között létrejött megállapodás szerint árendát fizetett. Ez a kedvező körülmény előmozdítója lett több további betelepülési mozzanatnak. Az 1713. évi lovagrendi összeírás -egyebek mellett - megőrizte számunkra az új faluszervezetet, valamint az új Túrkeve elöljáróinak és lakóinak nevét:

3 Michael Vasati (bíró), Michael Acs (alb

író), Samuel Deák (nótárius), Andreas ör (katona), Georgius Oros, Joannes Madaras, Stephanus Nagy, Stephanus Kosaros, Andreas Monar, Joannes Abraham, Andreas Gaida, Andreas Haigmasi, Georgius Nagy, Andreas Wamos, Michael Kelemen, Georgius Wamos, Stephanus Kalos, Joannes Josa, Georgius Abraham, Joannes Eleck, Joannes Kaitcz. Bár ez a névanyag jelentősen bővítendő ahhoz, hogy a település törzslakosságáról megnyugtató és konkrét képet kapjunk, ezúttal mégis csak az 1735. évi vagyon- és 1 Adatok Szolnok megye történetéből. II. köt. Fó'szerk.: BOTKA János. Szolnok, 1989. 781-785. ACS Zoltán: Jobbágyszökések Szabolcs megyébó'l Túrkevére a 18. sz. első felében. In: Túrkeve (Városi lap) III. évf. 15. sz. 1991. VIII. 23. 4-5.; KISS József: A Jászkun Kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején (1702-1731). Bp. 1979.109. 3

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (Továbbiakban: SZML) Jászkun Ker. öi. 1/1. 1713. 100-101. 118