Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)
TANULMÁNYOK - Botka János: Tiszaörs címere / 165. o.
sal kezet fogó szent alakja látható. A körirat latin nyelvű: ECCLESIAE TISZAÖRSIENSIS * 1787 * Az utolsó példányt 1846-ból tudtuk azonosítani. 38 1857-ben az Örsi római katolikus egyház új, s valamivel nagyobb tipáriumot vésetett, megtartva az egymás felé forduló két szent alakot ábrázoló szimbólumot, amelyet állított, kissé ovális vonal gyűrűbe foglalt körirat határol. A körirat már magyar nyelvű: * A' TISZA ÖRSI SZ. EGYHÁZ PECSÉTJE 1857. További erőfeszítéseket érdemelne a századforduló előtti egyházi és községi pecsétek, pecsétformák feltárása, megismerése, valamint a vélhetőleg még valahol kallódó tipáriumok felkutatása. Azért is lenne fontos, mert igaz a 18 908/1901. sz. belügyminiszteri rendelet előírta, hogy az alispánok a használaton kívüli községi pecséteket vonják be, a 16 698/902. sz. BM. II. sz. rendelete pedig többek között arról intézkedett, hogy a régi pecsétnyomókat nem szabad megsemmisíteni, hanem azok a törvényhatóság levéltárában „a legnagyobb gonddal megőrzendők, a Heves Megyei Archívumban (Örs 1950 előtt Heves megyéhez tartozott) mégsem található meg — sajnos - Tiszaörs egyetlen tipáriuma sem. 4. Az 1901. évi községi pecsét Az 1898. évi IV. te. intézkedett a községi és egyéb helynevek megállapításáról, kimondva, hogy azok nyilvántartása céljából a M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal állandó országos törzskönyvet vezet, amely egy e végből alakítandó Országos Községi Törzskönyv Bizottság szakszerű támogatása, felügyelete és ellenőrzése alatt áll. A helységnevek törzskönyvezése kapcsán a belügyminiszter 1902 nyarán elrendelte, 39 hogy minden település köteles — alakjára és anyagára nézve azonos — pecsétnyomót készíttetni, amely tartalmazza az adott helység véglegesen megállapított nevét és a megállapítás évét. A rendelet értelmében a városok megőrizhették pecsétjükben címerük használatát, a községek is korábbi szimbólumaikat, jelvényeiket. A törzskönyvbizottság feladatkörébe tartozott a pecsétek felügyelete és az új pecsétek elkészítése körüli bonyodalmak eligazítása is. Hozzájuk kellett felküldeni minden törvényhatóságnak az akkor éppen érvényben lévő községi pecsétek lenyomatait és a pecsétek leírásait. Ezek tanulmányozása után döntött a testület a települések „törzskönyvezett" nevéről, új pecsétjéről, amit azután Felsenfeld Ignác „pecsétgyára" elkészített, s az illetékesekhez eljuttatott. A pecsétek egy-egy viasznyomatát és egy-egy színes tinta- vagy tusnyomatát meg kellett küldeni a belügyminiszternek. Ugyanakkor arról is gondoskodnia kellett, hogy az alispánok és polgármesterek mindegyike megkapja a törvényhatóságához tartozó települések mindegyikének pecsétnyomatait. A rendelkezés értelmében a szolgabírák saját járásuk községeinek hiteles pecsétnyomataival kellett, hogy rendelkezzenek. Ezeket a törvényhatósági levéltárakban, ill. a szolgabírói hivatalokban őrizték, hogy-hamisítás gyanúja esetén könnyen tisztázható legyen a pecsét hitelessége. Uo. IV—416. Tiszaörs Születési anyakönyvek 289. Törvények es rendeletek hiv. gyűjteménye. 16 698/902. sz. BM. II. sz. 18?
