Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A nyugati reformáció "befogadásának" történeti és ideológiai előzményei a XIII-XV. századi Dél-Magyarországon / 35. o.

A század második felében Csehországból, Ausztriából és Stájerországból külön­böző időpontokban érkezett waldensek, az 1401-ben nyomukban jött inkvizítorok elől Erdély és a Délvidék felé húzódtak. Ez utóbbit gyakran emlegette vallási viharzó­naként Kardos Tibor. 5 6 Itt mindenekelőtt a kor fejlődő mezővárosaiban élt egyszerű iparosok (csizmadiák, kovácsok, szabók) fogadták őket szeretettel. Ők hallgatták leg­szívesebben az aszkezisről, szegénységről, laikus papságról, a katolikus szertartások el­vetésének szükségességéről szóló tanításaikat, és örömmel vettek részt bibliaolvasó kö­zösségeik foglalkozásain is. Valószínűleg közülük kerültek ki az első világi írástudók (Laici Litterati), akik a nyomukba lépő huszitáknak tanítómesterei, a bibliaolvasás fontosságát hangsúlyozó leendő reformátoroknak pedig előfutárai voltak. Kardos Tibor szerint velük kezdődött a laikusok és egyháziak közötti különbségek lerombolá­sa, a bibliacentrikus gondolkodásmód meggyökereztetése, a kiválasztott bibliai textu­sok népszerűsítése; de nem volt tőlük idegen az egyházi és világi hatalmasok gyűlö­lete sem. Az ugar feltörésének óriási munkáját az obszerváns szerzetesek velük együtt végezték. 5 7 Az utóbbiak közül került ki a híveit szolgáló lelkipásztor eddig ismeret­len típusa, és valószínűleg ők fordították horvát és magyar nyelvre a szolgálat közben használt aktuális evangéliumi részleteket, a perikópákat is. Stájerországból Szerémség felé a Mura és Dráva mentén vezetett a középkorban a jól ismert Radkersburg-Siklós—Eszék közötti út. Ennek jelentős helyi csomópontja volt a margitszigeti apácák nyugat-baranyai birtokának központja, Vajszló. Földesurai 1354-ben szereztek számára hetivásár tartására jogot, amelyben név nélkül találkozha­tunk már javaikat adó-vevő emberekkel és kereskedőkkel. 5 8 Luxemburgi Zsigmond 1400. április 1-én kelt oklevele pedig szabad mozgást biz­tosít az apácák vajszlói jobbágyainak (is) „ ... a midőn pro eorum victuum necessari­orum querendis' járnak, s megtiltja egyben, hogy a világi hatóságok emberei ,,őket személyükben és javaikban arrestálva' , ítélkezzenek felettük. 59 Ezek előre bocsátásával tanulságos beleolvasni Gyulai Frank és Németi István fia János (az utóbbi családja Vajszló részbirtokosa is volt) baranyai alispánok 1404. március 3-i jelentésébe. E szerint a sámodi uradalom jobbágyai veichi (vejti) Imrének Bertalan nevű testvérét, amikor Maróti János bánhoz ment, Vajszló határában megöl­ték, két familiárisát félholtra verték, kíséretét szétkergették. A vizsgálatot Maróti János bán, a bosnyák függetlenségi törekvések és a tőlük el­választhatatlan patarénus szekták ellenségének kérésére indították. A tettesek között találkozhatunk Jakab fia Péter Barnabás fiával, a vajszlói vaj­dával (korabeli jelentése kapitány), társai között van Jakab varga, a „Fazakas -nak 56 KARDOST. 1931.52. 57 Uo. 57-58., 68. Eredetije: Pozsonyi Káptalan, Hevenessy Gyűjtemény. V. 283. Kiadta FEJÉR, Georgius: Codex diplomaticus regni Hungáriáé ecclesiasticus et civilis. Pestini, 1829-1844. IX. 2. 318., közli még BRUSZTLE, Josephus: Recensio universi cleri diocesis Quinque-Ecclesiensis ... Quinque-Ecclesiis. IV. 1874. 752-753. 59 MÁLYUSZ Elemér: Zsigmond-kori oklevéltár. II. Bp. 1951-1958. 169. sz. 26. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom