Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A nyugati reformáció "befogadásának" történeti és ideológiai előzményei a XIII-XV. századi Dél-Magyarországon / 35. o.

réseit, sőt magát I. Lajos (1342-1382) királyt is, hogy támogassák az új érseket az eretnekekkel szemben. — 1356. augusztus 18-án I. Lajost figyelmezteti az országban dúló eretnekség felszámolására, mert - úgymond - nem illik, hogy éppen az ő országában virágozzanak az eretnek tanok, aki távoli országokban akarta elfojtani azokat. Végül említsük még meg, hogy az egyetem-alapító Vilmos pécsi püspököt megerősítő 1361. január 18-án kelt levelében is szükségét érzi a pápa, hogy kérje számára a káptalan, a klérus, a lakosság, sőt az esztergomi érsek és a király támogatását is.

5 * Növelhetnénk még e regeszták sorát, de akkor is csak azt a következtetést tudnánk levonni, hogy I. Lajos stabilnak vélt rendszere is védekezni volt kénytelen az eretnekek ellen a magyar Délvidéken. Ez a történeti háttér teszi lehetővé, hogy a XIV. század elejétől már nemcsak a Balkánról, hanem Európa minden tájáról Magyarország felé húzódjanak titkos utakon az eretnekek, akik itt a boszniai patarénusok szomszédságában viszonylagos biztonságban érezhették magukat. A rokon lelkeket kereső eretnekek sorát a félmeztelen testüket három csomóval és szeggel ellátott korbáccsal ostorozó, férfiakból és nőkből álló flagellánsok nyitják. Érdekes, hogy a kort kitűnően ismerő Pór Antal szerint

5 2 a buzgó vallásossága ellenére is józan magyar nép ezekben az ,,extravagantiákban nem vett részt, de azt határozottan állítja, hogy Karinthiában és Stájerországban terjedt el ez a mozgalom. Ugyanakkor a legjobb forrásnak számító, hirschaui bencés évkönyv, a ,,Chronikon Hirsauiense 5 3 szerzője azt állítja, hogy az 1349-ben keletkezett új eretnekség ,, ... Magyarországban vette eredetét s Németországot is megfertőzte mérgével' . Az ,,epikai hitel nélkül soha nem dolgozó Arany János a lényegre utalva írja:

54 „Délről ez a népség indult valahonnan S mint hógulya meggyűlt iminnen—amonnan Ki paraszt, ki míves, kinek odva szerzet, Mindenféle kor, nem, állapot és nemzet." Nem kételkedem ugyan abban, hogy az Arany János leírta csapat a néhai Borostyán úton haladva ment a Lengyelország felé nyíló ,,Jablunka szorosra", de az bizonyos, hogy a század második felében a Mura és a Dráva mentén a magyar Délvidék felé (is) igyekeztek eretnek csoportok, s nekik az innen hazatért flagellánsok mutathatták a hozzánk vezető utat. Jövésük-menésük pontosan nem ellenőrizhető, de az bizonyos, hogy a ferencesek harmadrendje csillapította, majd a hatalom szétszórva csoportjaikat, elnémította őket. Emlékül hagyták azonban a nemzeti nyelvű igehirdetést és éneklést, valamint annak tudatát, hogy gyónás és bűnbocsánat nélkül is lehet üdvözülni.

55 5 1 ÁLDÁSY A. Uo. 1896. II. 57., II. 78. és 201., II. 232., 237.; III. 412-^13. sz. 52 PÓR Antal: Nagy Lajos. Bp. 1892. 180-182. TRITTENHEIM, Johann von: Hirschaui Annales 1462-1516. In: Etnographia - Népélet. Szerk.: SOLYMOSSY Sándor. Bp. 1927. 199. Balogh József közlése. 5 4 ARANY János: Toldi szerelme. VIII.91.es 93. vers. Értékeléséhez SZÉKELY György: Egyházi birtokok szervezése. Harc az egyházi kizsákmányolás ellen, eretnek mozgalmak. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. 1953. 366-368. 45