Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Fodor Ferenc: A Jászság életrajza (Hasonmás kiadásban fél évszázad múltán megjelentette a Jászok Egyesülete "A Jászságért Alapítvány" támogatásával) / 281. o.

ban jóval lényegesebbek voltak és így a mai elmosódott tájkülönbségek régebben kifet íttebbek voltak. Valósággal ki kellett hámozni a lecsapolt vízhálózatból, a település mai képéből, a megváltozott kultúrtájból, a régi térképekből és oklevelekből stb. azokat az adatokat, amelyekből a Jászság régi képét megalkothattuk. A Jászság életrajza nem csupán a Jászság földrajzát jelenti - írja előszavában — . A tájleírásnak abba a csoportjába sorolja művét, amelyik a földrajzi mellett történelmi, települési és gazdaságtörténeti kérdéseket is bőven felölel - szóval a kiszélesített élet-fogalmát —, és így elfogadhatjuk mi is könyve fajának a Fodor által megállapított „tájéletrajzi tanulmány meghatározását. Eljárása módszerében az egyes részletkérdéseknél felsorolja a megoldási kísérleteket és azok számbavétele után a legújabb adatok figyelembevételével — vonatkozik az főleg a nyelvészeti alapon megoldott helyrajzi név kérdésekre — szűri le a mai tudományos módszerekkel megállapított eredményt. Egymásután kerülnek bonckése alá a Jászsági medence finoman észlelhető morfológiai kérdései, a mesterséges halmok kérdése, a geodéziai mérések alapján kimutatott szintingadozások, amelyek végeredményében lassú medenceképződésre vezetnek... A jászföldet növénytakarója alapján így jellemezhetjük: „volt valamikor egy erdős Jászság, amit a pusztai Jászság váltott fel, hogy most mindinkább átalakuljon egy ligetes Jászsággá." Az utolsó tájátalakulás a XVIII. század közepén ment végbe az intenzíven megindult kultúrtáj eredményeképpen ... Nagyértékű, pompás összefoglaló részei még Fodor munkájának a jászság a középkorban, a török hódoltság alatt című fejezetek — állapítja meg Borbély Andor —. Igen finom meghatározással tesz különbséget a jász nép és a jászság népe között. Hatással van-e egy nép etnikumára a származás és a környezet asszimiláló ereje? Vajon maradt-e a mai jászsági népben még jász vér? ... Fodor tanulmánya után most már biztosan áll előttünk: a jász nép nem faji, hanem csak etnikai, történelmi és időleg közjogi fogalom. Ezek a különbségek is elmosódóban vannak és a kiegyenlítődő néprajzi sajátosságokkal együtt ma már a Jászság nagyjában is elvesztette saját különleges tájjellegét. Egy ami megmaradt: a jász öntudat! „A jászföld népe jász marad mindaddig, amíg annak tartja magát, amíg a történelmi öntudata megmaradt ... Annak a pompás szintézisnek, amely Fodor könyvéből elénk tárul, méltó öszszefoglaló kerete a Jászság földrajzi képéről írott fejezet. A geográfus Fodor itt olvasztja össze a tudomány mérlegén és konyhájában a jász földet és népet egységes egészbe. Aki Fodor művét elolvassa, ennek a fejezetnek olvasásakor kinyílnak előtte a tájtörténet rejtett lapjai ... A táj életet elsősorban tehát a természet erői szabták meg, aztán az ember vette át a vezető szerepet és a természeti tájból kultúrtájat csinált. Végül megjelöli a szerző a jászkutatás további útját is: nemcsak magán a természetes felszínen, a jásznép történeti színhelyén kell keresni a jásznép történetének tárgyi emlékeit, hanem fel kell tárni történelmi irodalmunkat, okleveles, képes, térképes stb. emlékeiket is. összegzésül Borbély Andor megállapítja: „Fodor Ferenc tanulmánya után egyideig felesleges összefoglaló munkát írni a Jászság életrajzáról. A Jászság élettörténete maradványainak tárgyi és írásos emlékeinek felkutatása legyen a jászkutatók feladata, úgy ahogy azt Fodor is megjelölte. Elmondhatjuk, hogy nincsen még egy olyan tája 287