Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Külső-Szolnok vármegye XIII. századi történetéből / 217. o.

nevű földjét az [Úrnőnek átadtuk]

5 ötven márka értékben, és ugyanezt az Úrnőt a mi hívünk — Ákos fia Péter — által beiktattattuk ezen [Szilvás nevű] földbe, a fennmaradt ötven márkát pedig ezüstben fizettük ki ennek az asszonynak: És hogy az említett Szilvás nevű föld az utánunk következő [királyok] valamelyike által visszavehető, vagy valamely ármánykodó által eltulajdonítható ne lehessen, hanem sértetlenül és háboríthatatlanul mindig megmaradjon mind az Úrnőnél, mind az örököseinél, örök emlékezetül kiadtuk a jelenlegi, kettős pecsétünkkel megerősített oklevelünket; Kiadatott az Úrnak 1234-dik, uralkodásunknak pedig harmincadik évében. Az oklevél eredetiben és egy egykorúnak tűnő egyszerű másolatban is fennmaradt. Mindkettő két változatban van fénymásolva. Egyik változat az eredetivel azonos, a másik nagyított méretű. Az eredeti oklevélen hat átolvashatatlan folt van. Alul a bal felén két kis viaszpecsét-átnyomatot találunk, alul középen az elveszett függőpecsét nyomai látszanak. A másolatot valaki olyan személy írta, aki a hat átolvashatatlan folt közül négynek a szövegét - saját ismeretei alapján — be tudta helyettesíteni, s két folt helyét hagyta üresen. A jól olvasható oklevélmásolat borítóján a következő felírás van: ,,1234. II. András Sz. I. 1—2."

7 Gróf Sztáray János Fülöp kérésére - 1768. április 18-án - Ung vármegye tisztjei is készítettek egy hiteles másolatot, ezt azonban nem találtuk meg. Nyomtatásban többen kiadták: Koller József 1782-ben,

9 Katona István 1788-ban,

10 Fejér György 1829-ben,

11 Wenzel Gusztáv 12 13 1867-ben, az Ipolyi Arnold - Nagy Imre — Véghely Dezső szerzőhármas 1876-ban, Nagy Gyula pedig 1887-ben. Közülük a legprecízebb szöveghűséggel Nagy Gyula dolgozott, sőt az oklevél hasonmását is közölte a mellékletben. Kritikai regesztás formában is kiadta Szentpétery Imre 1923-ban. Az összes oklevél közül ez az egyeüen, amelyet 1810-ben szirmai Szirmay Antal magyarul is közölt. 6 Számunkra az oklevél érdekessége az, hogy Szilvást Szolnok megyében lévőnek tünteti fel. Ez azonban nem zárja ki, hogy a Külső-Szolnok elnevezés ekkor még nem élt. A későbbi oklevelekből ugyanis kiderül, hogy a kettőt váltogatva használták. Szilvás Tasnádtól pontosan nyugatra van, kb. 4-6 km-re. 6 OL DL 85.210/1-3/1. 7 OL DL85.210/IL/1-3. NAGY Gyula (Szerk.): A nagymihályi és sztárai gróf Sztárai család oklevéltára. I. 1887. 1-2. KOLLER Josef: História Episcopatus Quinqueecclesiarum, I. 1782.417. 10 KATONA István: História eritica Regum Hungáriáé Stirpis Arpadianae. V. 1788. 703-704. 11 FEJÉR György: Codex Diplomaticus Hungáriáé. III/2.1829.403-404. 12 WENZEL Gusztáv: Árpád-kori új okmánytár. VI. 1867. 544-545. 13 IPOLYI A. - NAGY J. - VÉGHELY D.: Hazai okmánytár. VI. 1876. 29-30. 14 Mint a 8. sz, jegyzet. 1 5 SZENTPÉTERY Imre (Szerk.): Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. L 1923. 166-167. Szirmai SZIRMAY Antal: Szathmár vármegye fekvése, történeti s polgári esmérete. II. 1810. 46. 227