Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Szabó István : Történetek az oszét nemzeti eposzból, a "Nárt mondakör"-ből / 193. o.

,,Ki ez? Velünk tisztelettudó, tehát a mi menyeink egyike. De a menyeink mindegyike itt van a faluban. Egyetlenegy sincs, aki a szüleinél vendégeskedne, vagy valami sérelem miatt végleg elment volna hozzájuk. Az idősebb nártok ekkor azt mondták a fiatalabbaknak: — Menjetek asszonyainkhoz és mondjátok meg nekik, hogy tudakolják meg: kicsoda ez a vendég? Az ifjabb nártok elmentek és mondták a nárt asszonyoknak: — Figyeljetek, sógornőink, ti tiszteletre méltóak! Ti, akik hallgattok az idősebbekre, kérdezzétek meg ezt a nőt, miért hallgatja el azt, hogy ő is — a mi sógornőnk? És ti, tiszteletreméltó anyáink, ha ő is olyan tiszteletreméltó anya, mint ti, akkor tudjátok meg és mondjátok meg nekünk, hogy kicsoda? f A fiatal asszonyok körbevették DZERASSZÁ-t és faggatni kezdték: — Mondd meg nekünk, hogy ki vagy! DZERASSZA semmit sem felelt nekik, és magában azt gondolta: „Ha megmondom nekik, hogy ki vagyok, akkor az öregek nem hallják a választ tőlem, magamtól." Mikor az idősebb asszonyok látták, hogy semmit sem válaszolt a fiatal asszonyoknak, odamentek hozzá és azt kérdezték: — Mondd meg nekünk, milyen rokonságban vagy te a nártokkal? És DZERASSZA így felelt nekik: — Ne kérdezzetek valamennyien egyszerre! Ha meg akarjátok tudni, hogy ki vagyok, akkor egy kérdezzen csak közületek és én válaszolok neki. Ekkor a tiszteletreméltó asszonyok közül az egyik félrevonta és azt mondta neki: — Napsugaram, mondd meg nekem; mi módon vagy te rokonságban a nártokkal? A nártok falujában engem bíztak meg és te is megbízhatsz bennem. DZERASSZA ránézett az asszonyra és azt mondta: Kínos nekem elmesélni, hogy ki vagyok és honnan jövök. Szégyenkezem a nártok földjén és előttetek is szégyenkezem nárt nővéreim — hiszen ti nekem az idősebb sógornőim kell, hogy legyetek. Egyet kérek: vezessetek a férjem szülőbástyájának bejáratához! — De hát láthatod, hogy itt a bástyák sokasága áll. Ki volt hát az, akinek a neve ide vezetett? — Szégyenkezem előttetek — mondta DZERASSZA. - De jelen pillanatban nincs számomra más kiút, minthogy saját magam beszéljek magamról. A férjem AHSZARTAG volt, és kérlek benneteket, hogy bástyájuknak csak a legalsó szintjéhez vezessetek, * Régen a bástya minden önálló oszét család elengedhetetlen tartozéka volt. A bástyák építése még az emlékezet előtti időkben kezdődött és a XVIII. század végéig folytatódott. Voltak lakó, harci és védő (őr) bástyák, amelyeknek 3-7 szintjük volt. A bástyákat haialmas, faragaüan kövekből rakták össze, amelyeket mészhabarccsal erősítettek egybe. A családi bástya első szintje a szarvasmarhák helyéül szolgált, valamint a háztartási felszereléseket is itt tárolták, a második szint volt a lakótér, a legfelső pedig - megfigyelő hely volt. A bástyákat a legvagyonosabb hegyilakók emelték. A mondákban gyakran szerepelnek a bástyák úgy, mint az óriások, az aldar-pásztorok, néha pedig - ismert nárt szépségek tulajdonai. 212