Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Szabó István : Történetek az oszét nemzeti eposzból, a "Nárt mondakör"-ből / 193. o.

ta neki: — Óh, napok napja, földkerekség szépe, óh fénylő világom, föld ékessége! Régtől fogva járok a nyomodban és lám, bánatban találok rád. Mondd, miért hullajtod könnyeidet? Mi történt veled? — Hogyhogy nem bánkódsz miattam? — válaszolt DZERASSZA — Hisz itt van két testvér, akik miattam pusztultak el, s ráadásul nem tudom, hogyan temessem el őket. — Óh, te asszony! - válaszolt UASZTIRDZSI. Én eltemetem őket, de akkor feleségül kell jönnöd hozzám! — És DZERASSZA válaszolt neki: — Miért ne mennék hozzád feleségül, ha eltemettük a halottakat? 1 Ekkor UASZTIRDZSI könnyedén ráütött a földre ostorának nyelével, és mindkét fivér teteme a föld alá süllyedt. Kőből emelt, mésszel megerősített magas síremlék emelkedett sírjuk felett. DZERASSZA utoljára átkarolta síremléküket. És ekkor egy gyönyörű palota emelkedett felettük. Ezután UASZTIRDZSI odament DZERASSZÁhoz: — Na, most már menjünk! Ülj fel hátra, a ló nyergébe! És DZERASSZA ekkor azt mondta UASZTIRDZSI-nek: — Ülj csak te fel, én elmegyek, és megmosakszom kint a tengerparton. Hogy menjek így veled? Hiszen a vér ráalvadt az arcomra. UASZTIRDZSI hitt DZERASSZÁ-nak, az pedig mikor elérte a tenger partját, bevetette magát a habok közé és lemerült apja földjére, DONBETTIR országába. Míg UASZTIRDZSI várakozott, micsoda ábrándok és kívánságok nem kavarogtak a fejében! No, de hol van a leány? Nincs a szépséges DZERASSZA! Becsapta UASZTIRDZSI-t, de az emlékezetébe véste a csalást! — Várj csak, otthonod csapása! — mondta UASZTIRDZSI. — Ebben a földi világban nem tudlak megcsípni, de hová rejtőzöl előlem a ,,Halottak Országában? UASZTIRDZSI dühbe gurult, felpattant háromlábú lovára, és orosz agarával együtt végigvágtatott a tengerparton. Majd vadászni kezdett, hogy elűzze mérgét. 6. URIZMAG és HAMIC születése DZERASSZA a víz alatt élt, szüleinek, a DONBETTIREK-nek házában. Amikor az anyja megtudta, hogy DZERASSZA gyereket vár, azt mondta DZERASSZÁ-nak: — LEÁNYOM, eredj a Nártok Országába, aki nem az ő földjükön jön a világra, azt sohasem ismerik el maguk közül valónak. És a szegény leány úgy is cselekedett, ahogy az anyja mondta. Lehajtotta a fejét és elindult a messzi útra. Súlyos gondok emésztették. ,,Ha végül is eljutok a nártok falujába, ki ad ott nekem szállást? — gondolta. És íme itt van a nártok faluja. DZERASSZA végigmegy az utcán a nihasza mellett — ez az a hely, ahol a tekintélyes nártok összegyűlnek. Ahogy az a menyekhez illik, DZERASSZA elhalad az öregek mellett: mélyen lehajtja fejét, és nem fordít hátat az öregeknek. A tiszteletreméltó nártok elcsodálkoztak: 211