Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Szabó István : Történetek az oszét nemzeti eposzból, a "Nárt mondakör"-ből / 193. o.

AHSZAR most már biztos volt benne, hogy testvérének, AHSZARTAG-nak a felesége van előtte. Ezalatt AHSZARTAG sokáig kószált, de sem AHSZAR-t nem lelte, sem vadat nem talált. Közben éjszaka lett, de ő ottmaradt az erdőben, nem akart zsákmány nélkül visszatérni. DZERASSZA úgy fogadta AHSZAR-t, mint a férjét, igyekezett hozzábújni, de azt látja, hogy az elfordul tőle. Eljött a lefekvés ideje. AHSZAR csendben leterítette könenyét ráfeküdtek, és AHSZARTAG köpenyével pedig betakaróztak. Ám, h

" .j '•••": kerüljön közelségbe testvérének feleségével, AHSZAR kihúzta kardját és maga és DZERASSZA közé fektette. Ez annyira feldühítette DZERASSZÁ-t, hogy sértődötten felkelt a fekhelyről és duzzogva távolabb ült. Szétnyílt a sátor bejárata, bejött AHSZARTAG. Hozta az elejtett szarvast és egy egész fát gyökerestől-gallyastól, hogy tüzet rakjon. Meglátta a sértődött és megbántott DZERASSZÁ-t és alvó bátyját, és gyanú ébredt a lelkében: vajon nem követett-e el erőszakot DZERASSZÁ-n? Mikor AHSZAR felébredt, AHSZARTAG kedvetlenül és ingerülten kezdett beszélgetni testvérével. AHSZAR azonnal megértette, hogy mivel gyanúsítja a bátyja. Hogyne sértődött volna hát meg? Felkapta íját, fellőtt belőle egy vesszőt és közben így fohászkodott: - Istenem, hadd repüljön ki két nyílvesszőm, és térjen vissza egyedül és fúródjon arra a helyre, amivel megérintettem a menyasszonyodat, és hadd haljak meg ettől! Kirepült a nyílvessző, visszahullott, ráesett AHSZAR kisujjára, és attól azonnal meghalt. Akkor DZERASSZA mindent elmesélt AHSZARTAG-nak úgy, ahogy volt. AHSZARTAG teljesen kétségbeesett: miatta pusztult el a bátyja bűntelenül! Megragadta a kardot és úgy fordította, hogy a markolata AHSZAR mellére támaszkodott, a hegye pedig saját szívének irányult, és teljes súlyával beledőlt. A kard behatolt a szívébe, és AHSZARTAG is meghalt. DZERASSZA a haját tépte, karmolta az arcát, verte a fejét és a térdét csapkodta: - Óh, mekkora bánat, micsoda fekete gyász szakadt rám! Miattam mind a két testvér elpusztult! DZERASSZA sírt-zokogott, a hegyek visszhangozták jajveszékelését, és az erdők vadjai elnémultak nagy fájdalmukban, hallva, hogy mennyire zokog. DZERASSZA forró könnyeket ontott. Fájdalma alacsonyan szálló fekete felhőként sötétlett a testvérek teteme felett, és DZERASSZA könnyei forró esőhöz hasonlóan patakzottak a két testvér holttestére. Ott ült közöttük és éjfélig AHSZAR teteme felett sírt, éjféltől reggelig pedig - AHSZARTAG felett. - Mit csináljak most velük? Itt hagyhatom-e őket, hogy a varjak kivájják lángoló szemeiket, hogy a rókák lerágják erős térdeiket és pirospozsgás arcukat? Eltemetném őket, de hogyan csináljam ezt egyedül? Ebben az időben UASZTIRDZSI - a magasztos lélek háromlábú lován — orosz agár kutyájával az égből a földre ereszkedett. Meghallotta DZERASSZA hangját, jajveszékeléséből megtudta, hogy mi történt. Megállt DZERASSZA előtt, és azt mond210