Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Kisújszállás szerepe az erdészeti igazgatásban és kutatásban / 149. o.

Az 1863. évi nagy aszály évében, amelynek központjában a Nagykunság volt, a jászkun főkapitány leiratot intézett a nagykun kapitányhoz, és ismételten az erdőtelepítéseket szorgalmazta: „a ma már több idő óta a vidéken uralkodó s következéseiben iszonyú szárazság egyik okát az erdők hiányában találja s rendeltetik, hogy Kisújszállás 1500 holdnyi közterén erdő alakításához fogjon, olyan formán, hogy 20—25 holdnyi faiskola hely mindjárt jelöltessék ki, s földünkben hasznos fa magvak vetése tettlegesitessék."

10 A rendeletben felbukkan az erdők éghajlatbefolyásoló szerepe, amelyet a XIX. században egyre többször hangsúlyoztak, bár bizonyítani nem bizonyítottak. A kerületi elöljáróság szándéka és a város céljainak ellenére Kisújszálláson a XIX. század végére az erdők megfogyatkoztak. Az 1879. évi erdőtörvény rendelkezései már csak az Öregerdőt találták a kisújszállási határban, amelynek a területe mintegy 21 -22 ha volt. A kataszteri térképekről

11 viszont kiderül, hogy a Bánomkert és a vasút közötti területeken csak foltokban álltak a fák. Valóban, a város polgármestere 1884-ben arról írt, hogy a vaksziken tengődő, mintegy 17,80 kh (10,24 ha) erdejének „csucsaszott" egyedeit a városi hivatalok fűtésére használják.

1 2 Az erdő rossz állapota azonban nem mentesítette a várost az állami erdőfelügyelet, majd állami kezelés alól. Az 1890-ben állami kezelésbe vett 37 kh (21,3 ha) erdőterületen a tisztásokat be kellett fásítani.

13 Ezen túlmenően a századfordulón létesült a Kontai-erdő, illetve a millennium és Erzsébet királyné tiszteletére is ültettek fákat.

14 Ha ezek az erdőtelepítések komoly, számszerű eredményeket nem is hoztak, a város lakossága és vezetősége egyre jobban meggyőződött a fásítások szükségességéről és hasznosságáról. II. Amikor 1919 karácsonyán az ország vezető erdésze, Kaán Károly kiadta a jelszót: „Erdőt az Alföldre!, 15 Kisújszállás elsők között jelentkezett fásításra, erdőtelepítésre. A különböző birtokosok erdőt kívántak létrehozni: 9 Lásd: GYÖRFFY Lajos: A „rettenetes" esztendő. Jászkunság, 1963. 4. szám. 164-169. Idézi: FEJÉR István: ,, ... a fák sértőire minden egyes fáért 12 páltza büntetés határoztatott..." Erdőgazdaság és Faipar, 1976. 6. szám. 19. 1

' SZML Kataszteri térképek. K 59. 12 Uo. J.-Nk.-Sz. vm. Közig. Biz. iratai. Erdészeti Albizottság 1886-1891.5/1887. Lasd enol bővebben: OROSZI Sándor: Az 1879. XXXI. te. bevezetése, végrehajtása a Nagykunságban. Az Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztálya Közleményei. XV. Szerk.: HILLER István. Bp. 1987. 5—14. Az erdőtörvényben előírt üzemtervek először ideiglenes formában, majd 1900-ban végleges alakban készültek el. Az üzemterv elfogadásáról lásd az 1900. szeptember 4-i képviselőtestületi ülést. SZML Kisújszállás város 78. Tanács-és képviselőtestületi jegyzőkönyve. 116. (258. old.) 1 Erzsébet királyné emlékfái. Bp. 1899. 105.; NAGY Marietta: Erdészet a Nagykunságban. Kézirat. H.n. 1973. Damjanich Múzeum Helytörténeti Adattára. 66-77. 15 KAÁN Károly: Erdőt az Alföldre! Köztelek, 1919. 368-369. 151